2012. szeptember 18., kedd

Darabokban...

Itt vagyok újra
Ezer mérföldre Tőled
Egy kusza összevisszaság,
csak szétszórt darabjai annak, aki vagyok
Minden erőmmel próbáltam
Úgy gondoltam, meg tudom oldani egyedül
Túl sokat veszítettem az utam során

Aztán meglátom az arcod
Tudom, végül a Tiéd leszek
Megtaláltam mindent, amiről azt hittem,
hogy előtte már elveszítettem
A nevemen szólítasz
Darabokban jöttem Hozzád
Újra egészet alkotsz belőlem

Szét vagyok csúszva
De Te megérted, hogy ki vagyok
A szemedben olyan vagyok, mint egy puzzle darabkái

Aztán meglátom az arcod
Tudom, végül a Tiéd leszek
Megtaláltam mindent, amiről azt hittem,
hogy előtte már elveszítettem
A nevemen szólítasz
Darabokban jöttem Hozzád
Újra egészet alkotsz belőlem
Minden erőmmel próbáltam! Annyira erősen!
Annyira nagyon akartam!

Aztán meglátom az arcod
Tudom, végül a Tiéd leszek
Megtaláltam mindent, amiről azt hittem,
hogy előtte már elveszítettem
A nevemen szólítasz
Darabokban jöttem Hozzád
Újra egészet alkotsz belőlem
Újra egészet alkotsz belőlem

(2008. ősze)

~ Csillagf3nkye ~


2012. szeptember 14., péntek

Őrzőm lettél…

Olyan voltam, mint a madár, ki rég dalolt. 
Egy tó, melybe esőcsepp már jó ideje nem hatolt. 
Aztán hirtelen az életembe léptél 
és ezzel az angyaloktól arcomra könnycseppeket kértél. 
Te más voltál… Mint egy véget nem érő mosoly! 

Észrevétlen jöttél életembe, 
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be. 
Észrevétlen jöttél életembe, 
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre! 
Őrzőm lettél… 

Lelked szorosan magához húzott, 
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott… 
Nem akartam mást, csak Téged örökre! 
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre! 
Őrzőm lettél… 

Olyan voltam, mint az otthon, meleg tűzhely nélkül. 
Üres, mint egy vers, melyhez rím többé nem készül. 
Aztán hirtelen az életembe léptél 
és ezzel az angyaloktól arcomra gyémántos ragyogást kértél. 
Te más voltál… Mint egy véget nem érő álom! 

Észrevétlen jöttél életembe, 
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be. 
Észrevétlen jöttél életembe, 
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre! 
Őrzőm lettél… 

 Lelked szorosan magához húzott, 
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott…
Nem akartam mást, csak Téged örökre! 
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre! 
Őrzőm lettél… 

Te más voltál! Mint egy véget nem érő álom… 

 …mégis véget értél… 
…de az Őrzőm, akkor is Te lettél… 

~ Csillagf3nyke

(2011. május 20.)
A verset az alábbi Yanni dal ihlette:


2012. szeptember 13., csütörtök

A szerelem oltára

Vad borzongás fut végig gerincem mentén,
akár egy vihar, mely a bőrömön táncolva tombol.
Remegő kezekkel helyezem lelkedet lelkembe,
hogy testem börtönében leljen újra otthont.

És tudom, tudom, hogy ez az egész az elfogadásról szól...

De mondd, akkor is megbújhatok gyönyörű lelkedben,
amikor az vigasztalhatatlanul zokog?
És mondd, olthatatlan szerelmem legyűrheti
bánatod egy lassan derengő álmos hajnalon?
Azt akarom, hogy tudd:
Te vagy gondolataim templomának oltára...
minden napom Neked áldozom!

Leszek csendesen morajló óceán
álmot nem hozó éjszakán.
Leszek könnyedet letörlő puha kéz
hullámzó bánatod tengerén.
Leszek szeretőd,
leszek társad,
nehéz és szép időkben
leszek a támasz.

Engedj el mindent, mitől félsz...

~ Csillagf3nyke ~
(2012. szeptember 12.)

A verset az alábbi Poets of the Fall dal ihlette:

Te vagy a Mindenem!

A minap ráakadtam egy rég elfeledett, szívemnek oly kedves dalra, melynek révén újra megtaláltam a Lifehouse: Everything című dalát... Szavak helyett...

2012. szeptember 11., kedd

Az élet egy nagy utazás

"Az élet egy nagy utazás, melyben sosem mindegy, hogy éppen kivel és, hogy hová tartunk. A start és a végállomás mindenkinek majdnem ugyanaz, de az élmények főképp azon múlnak, hogy mennyire nem adjuk fel az igényeinket, mennyire tudunk várni arra kivel valóban együtt kell, hogy megjárjuk az utunkat."

Tölgyfa-lelkem

Mint ifjú szerelmesek 
a nagy tölgyfába, 
Szerelmem úgy véste 
neved szívem falába. 
Egy egész életre 
 belém karcolva, 
hogy ne feledjem: 
Nem létezik más, 
kit valaha 
ily tiszta szívvel, 
őszintén 
szerettem. 

~ Csillagf3nyke ~

Van két ember...

"Van két ember, akik szeretik egymást.
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelki-társi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatatlan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségre vonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok..."

~ Mándoki Orsolya ~

2012. szeptember 10., hétfő

Szerelem

"A szerelmet a földöntúlról hozza magával az ember, ezért nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon. Szerelem! Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik..."

~ Krúdy Gyula ~