2013. december 31., kedd

Viszlát 2013, Helló 2014!

December utolsó napján az a szokás, hogy egy kicsit visszatekintünk az elmúlóban lévő évre, majd éjfélkor nagy koccintások közepette üdvözöljük a ránk köszönő szép új esztendőt.

Ilyenkor mindannyian azt reméljük, hogy magunk mögött hagyhatunk minden gondot és reménykedünk benne, hogy az új év szebb, jobb és boldogabb lesz számunkra, aztán ha szerencsénk lesz, akkor még pár napig ebbe az illúzióba süppedve élhetünk, ám az Élet mindig hamar kijózanít bennünket, hogy a szánkba repülő sült galamb továbbra sem létezik.

Ne gondoljátok hát, hogy 2014-ben majd minden gondotok magától megoldódik, javulni fog anyagi helyzetetek, boldogabb lesz párkapcsolatotok vagy házasságotok. Az új esztendő is csak azok számára hoz sikert, akik hajlandóak érte tenni... de nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy igazán. 

Naiv dolog lenne azt gondolni, hogy azáltal, hogy átlépünk egy új évbe, majd minden más megvilágításba kerül. Tudd, hogy az életed megfordítása nincs új évhez, de még csak időhöz sem kötve. Szimplán csak kell egy elhatározás... az a bizonyos Elhatározás, hogy akkor itt és most befejezed korábbi nyomorúságos életed és a saját kezedbe veszed az irányítást. 


Mert minden csak rajtad múlik... azon, hogyan is fogadod a jót és miként nézel szembe a rosszal. Hogy képes vagy-e meglátni, hogy az adott helyzet mit akar neked mutatni, tanítani. Hogy képes vagy-e legyőzni önmagad és hajlandó vagy-e meglátni, hogy korlátaidat Te magad állítod. Hogy képes vagy-e felismerni, hogy az erő benned van minden álmod megvalósításához. Hogy képes vagy-e belátni, hogy csak a tetteid tesznek azzá, aki vagy, nem pedig a szép szavak. Hogy képes vagy-e azzá válni, akinek valójában születtél, vagy inkább az egyszerűbbnek tűnő utat választod és úgy élsz, ahogyan mások elvárják tőled, miközben észre sem veszed, hogy az élet, amelyet élsz, nem is a tied.

Ezért hát 2014-re nem békét és boldogságot kívánok Neked, hanem erőt és kitartást ahhoz, hogy azzá az emberré tudj válni, akinek valójában lenned kell, hiszen ezáltal a béke és a boldogság is szívedbe költözik.

2013. december 29., vasárnap

Békében magaddal...

"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle... kész vagy bármikor elengedni... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer."

~ ismeretlen ~

2013. december 26., csütörtök

Karácsonyi versike

Nálam karácsonyfát idén se keress,
nem lesz sem ajándék, sem ünnepi feles.
A színjátékot ezúttal is meghagyom másnak:
örülni egy pénzért megvásárolható tárgynak.
Az én ajándékom pénzben nem mérhető,
a szeretet-ajándék épp ezért
kevesek számára érthető.
Így hát láthatatlan csomagom
nem is kapják meg sokan,
csupán csak azok,
kiknek szívemben
kitüntetett helye van.
És ha úgy gondoltad,
 hogy idén kimaradsz,
nézz jól szét a
karácsonyfád alatt.
Aprócska csomagot keress
a derengő fényben,
s tudd, hogy mindig lesz,
ki jó szívvel gondol Rád
nem csak e jeles eseményen.

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!


~ Csillagfényke ~

2013. december 24., kedd

Kedvesemnek…

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

~ Ernest Hemingway ~

Tudod Kedvesem, sokszor érzem úgy, hogy képtelen vagyok elmondani Neked, valójában mit is érzek irántad. Folyton csak keresem a szavakat, aztán időről időre rájövök, hogy amit érzek, itt legbelül, a szívem legmélyén, az egész egyszerűen megfogalmazhatatlan. Nincsenek rá szavak, mit jelentesz nekem… „Az én semmiségemben Te vagy a Mindenem!”

Reggelente, mikor hamarabb ébredek, mint Te, csak némán nézlek és mosolyog a szívem… aztán mosolyra görbül a szám és könny szökik a szemeimbe… Hálát érzek… végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy az utamba sodort és nekem adott, mert Nélküled üres lenne az életem.

Puszta lényed által értelmet nyert minden, Te töltöd meg az életemet Szeretettel, mert Te magad vagy a Szeretet. Minden nap minden órájában, minden percében és minden másodpercében érzem a szereteted, amellyel körülölelsz és amellyel úgy óvsz, mint anya a gyermekét. Ha valami bánt, kérdezés nélkül átölelsz és csak szeretsz, nem kellenek a szavak sem, hiszen érzed minden rezdülésem. Hiszel bennem és támogatsz, legyen szó bármiről és mindig ott vagy velem, amikor mindenki más magamra hagy… Igaz társam lettél! Olyan társ, aki nem akar megváltoztatni, én mégis az odaadó szereteted által jobb emberré váltam. Olyan társ, aki egyetlen mosolyával képes elűzni minden bánatom, aki előtt nyitott könyv vagyok, Ő mégsem él vissza azzal, amit belőlem kiolvas…

Nehezen indult a kapcsolatunk, sok megpróbáltatással, mi mégis túléltünk mindent és helyrehoztunk minden kezdeti bukdácsolást. Mert akartuk a változást, mert éreztük, hogy ami kettőnknek megadatott, az jóval többet érdemel, mert tiszteltük és szerettük a másikat akkor is és most is… öt évvel később.


Öt évvel ezelőtt csak remélni mertem, hogy egy olyan kapcsolatba kezdek bele, amely nem töri darabjaira a lelkem, ma viszont már bizton tudom, hogy melletted hajlandó lennék leélni egy egész Életet…

Bármilyen küzdelmes és nehéz is legyen az Életünk, az, hogy esténként melletted alhatok el és hogy reggelente melletted ébredhetek, hatalmas ajándék számomra. Talán ezért nem is vágyom karácsonyi ajándékra… hiszen öt évvel ezelőtt már megkaptam Életem legszebb ajándékát: Téged!

Boldog ötödik évfordulót Kincsem! Elmondhatatlanul szeretlek!

2013. december 23., hétfő

Karácsonyi üzenet


Itt a régóta várt pillanat! Mostanáig kóboroltál az üzletekben, plázákban, butikokban. Mostanáig fizettél, szállítottál, főztél, sütöttél, csomagoltál, cetliket írtál, takarítottál, hurcoltad haza a fát, fölállítottad, gyertyákkal, izzókkal, angyalhajjal ékesítetted.

Dolgoztál, robotoltál, igyekeztél, lihegtél, és gyötörted a lelkedet: „Kit felejtettem ki?” Most végre itt van mindenki. Akikre azt mondja a nyelvünk: a hozzátartozóid. Jó szó. A sok milliárd ember nem tartozik hozzád. Ezek igen. Ők jönnek el az ágyadhoz, ha beteg leszel, és ők állnak majd legközelebb a koporsód körül. A többi ember távolabb él tőled. Most itt van körülötted az a néhány ember, aki a sorsod játékában főszerepet kapott, nem tudni, miért. Mint egy színdarab fontos jelenetében, összejöttek mind, csomagokkal, éhesen, türelmetlenül, zajongva, zűrös és csillagtalan lélekkel – mert manapság a lelkünk zűrös, zaklatott és csillagtalan.

Az is lehet, hogy nincs itt senki. Most van az a pillanat, karácsony estén, amikor rád szakad az érzés, amit a hétköznapok során nem éreztél, mert megszoktad – hogy egyedül élsz. Nincs senkid. Sokan éljük át ilyenkor a magányt. És sokan a lázas nyüzsgést, a zűrzavart, az örömöt, hogy együtt vagyunk végre… és azt is, hogy ebből az „együttből” hiányzik néha a meghittség. Még jó, ha a fa körül elhangzik a „Mennyből az angyal”, de ez sem az igazi, mert a mohó szemek a földet kutatják, a fa alatti csomagokat: „Mit hozott Jézuska?”

Elfelejtettük, hogy Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák, halála után. Jézuska csak békét tud hozni. És csendet a szívben. És szeretetet – ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. És láthatatlan. Nincs benne lihegés, nyugtalanság, idegesség és lárma. Szertelen lélekkel nem lehet szeretni. Benne van a csodálatos magyar szóban: hogy aki SZER-telen, az nem SZER -et.


Nyugodj meg. Találj egy pillanatot, vagy kettőt, és menj ki a levegőre. És szívd be magadba az éltető, friss levegőt. Mélyen. Jó mélyen, és többször is. Sóhajts ki, és lélegezz be. Lassan, mert a sóhajtás és a lassú, mély lélegzés megnyugtat. És ha egy kicsit megnyugodtál végre, nézz föl az égre. Ha csillagos az ég, válassz ki egy csillagot. Ha felhős, tudd, hogy a csillagod azért ott van, csak nem látod, mert felhő takarja. Ha hull a hó, hagyd, hogy arcodra hulljanak a hópihék: az angyalok küldik neked, a végtelenből – és ingyen. Éld át a csodát. A mindenséget – és önmagadat.

És most figyelj jól: A karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van – és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska az egész elmúlt éved sötétségét eloszlassa! Várj egy kicsit, míg érzed, hogy a kis gyerekláng megerősödik benned. És utána menj vissza a hozzátartozóidhoz. Vidd be nekik a békédet. És az új arcodat. És azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba – hanem az egész világmindenség. És a legszebb ajándék: egy ölelés. Egy mosoly. Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”.
 
~ Müller Péter ~
 

2013. december 19., csütörtök

Elmúlt...

"Az elmúlt időszak fájdalmai megmutatták, hogy az úton elindultál, de még közel sincs vége. Fel kell számolnod saját korlátaidat és félelmeidet. Gondoltad sokszor azt, hogy túl vagy dolgokon, de újra megkaptad őket. Sokat töprengsz azon, még mi lehet az akadály, miért van itt újra. Rájössz, hogy ezt a hiányt és félelmet eltemetted magadban, de nem engedted el. Elléptél előle, eltávolodtál tőle, messzebb kerültél, de nem oldódott meg. Nem egyenlítődtek ki az energiák, mert a másikban is ott maradtak az érzések. Most egyszerre zúdult rád minden. Megszabadultál ezektől, így helyre állt a rend benned. Jönni fog még sok félelem, de most már nem félsz. Megküzdesz mindegyikkel, hogy aztán a békét megleljed, magadban."

2013. november 16., szombat

Sosem vagy egyedül...

"Vannak társaid. Még akkor is, ha életed során keményen dolgoztál azon, hogy ne legyenek. Úgy érzed, a sok millió ember közül keveset szerettél, s kevesen szerettek... és azokat is gyakran elveszítetted. Előbb-utóbb terhessé vált a vonzalom, vagy neked, vagy neki.

Az "egyedül vagyok" riadalma még a legközelebbi hozzátartozóid mellett is elfogott. Hogy végső soron még a legközelebbi ember is fényévnyi távolságban él tőled. Egy másik bolygón. És mégis... Sohasem vagy egyedül. Angyalok vannak körülötted. Ha nem is érzed, nem is látod, de szeretve vagy. És segítenek élni. Ha nem segítenének, nem is élnél.

Ha valóban olyan magányos lennél, ahogy hiszed s tapasztalod, már nem is léteznél. Egy végtelen szeretetháló egyik szeme vagy. Szálak milliói fonnak át, s fűznek össze minden látható és láthatatlan lénnyel, s magával e csodálatos hálózat teremtőjével, akit nevezhetsz Istennek is. Egyszer kilépsz majd egód páncéljából, kinyílik a szemed, és látod majd, mennyi csodálatos testvéred van."

~ Müller Péter


Forrás és kép: Isten bohócai

2013. november 11., hétfő

A mai Noé

"Manapság, ebben a "trágyaözönben", vagy "vízözönben", ahogy Weöres Sándor korunkat nevezi, a legtöbb férfi önmagáért sem tud felelősséget vállalni, nemhogy a párjáért vagy a családjáért.
Ezért nem nősül meg.
Nemcsak önzés van ebben - de becsülésre méltó, józan önismeret is.
A férfiak vonakodása a házasságtól nem csupán önzés, de jogos félelem is - felismerése annak, hogy: "Gyenge vagyok ahhoz, hogy önmagamon kívül még egy embert, pláne többet is a bárkámba vegyek!"
Sok mai Noé gondolkozik így.
Inkább egyedül eveznek - amíg lehet.
Kérdés, hogy minek."

~ Müller Péter: Férfiélet, női sors ~

2013. október 30., szerda

Az ideális nő...

"Egy férfiatlan férfi mellett a nő kénytelen kihozni magából több férfiasságot, és egy férfias nő mellett a párja lágyságra, engedményekre kényszerül, vagy már eleve olyan volt, nőies, mert így választották egymást.
Ahogy torzul az egyik, úgy torzul a másik is.
És igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.
És fordítva.
Ez így van a párkapcsolatban és a társadalomban is.
A torz férfi világában a nő sem lehet "ideális".
Amikor a mai nők szabadságharcában az a vád éri a női nemet, hogy a sokféle férfias tevékenysége helyett miért nem őrzi inkább az odaadó feleség és a családot összetartó anyai szerepét, miért nem csak asszony és csak nő, a szigorú kritikusok megfeledkeznek arról, hogy azért, mert ők nem igazán férfiak.
Erről nem tudnak, s nem is óhajtanak tudni."

~ Müller Péter: Férfiélet, női sors ~

Az ember: teljesség

"A lelkünk nem férfi-, vagy női lélek. Mindkét princípium bennünk van. Az a kérdés, melyik sorsszerepet játsszuk el az élet színpadán. Ilyenkor az egyik oldalunk fénybe kerül, a másik árnyékban marad - de bennünk van.
Az ember: teljesség.
Nincs olyan férfitulajdonság, ami egy nőben ne rejlene - és nincs olyan női tulajdonság, amelyet egy férfi ne lenne képes felhozni magából.
Ha csak az elfojtás nem tökéletes."

~ Müller Péter: Férfiélet, női sors ~


2013. október 29., kedd

Boldogtalan embereket nevelünk...

"Ha a kisfiúkat úgy neveljük, hogy fojtsák el magukban a "lányos" tulajdonságokat ("Nem illik egy fiúnak sírni! Katonadolog!"), és a kislányokat úgy, hogy nyomják el magukban a fiús, nehezen fékezhető, vad természetüket, bizonyosak lehetünk abban, hogy boldogtalan emberekké tesszük őket, teli görccsel, bűntudattal és diszharmóniával. És egy olyan társadalmat hozunk létre, ahol az emberek nem szeretik egymást. Ha nő lennék, nem tudnék olyan férfival élni, akinek nem láttam még könnyeket a szemében."

~ Müller Péter: Férfiélet, női sors ~

2013. október 27., vasárnap

Férfiélet, női sors...

"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.
És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény.
Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.
A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.
Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban.
Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság.
A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.
A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.
Nem tudom, milyen világ jön.
De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.
Ebben bizonyos vagyok." 

~ Müller Péter

2013. október 25., péntek

Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt...

"Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt... úgy igazán... Találd meg azt, aki a lelkedet szólítja meg. Akit nem ésszel választasz. Dobd el az ideálisról alkotott listát. Csak figyelj. Figyeld a szemét. Hallgasd a szívét. Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt... Szeresd őt észérvek, indok nélkül. Önmagáért. Ne azt mondd, hogy meghalnál érte. Azt mondd, hogy élnél érte. Mondd el neki, hogy boldoggá tesz a lénye. Öröm, hogy melletted van. Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt... Szeresd minden arcát, és ő meggyógyít. Gyógyítja sebeidet, mely magányossá tett és elkülönít mindentől és mindenkitől. Visszavezet elhagyatott lelkedhez, gyógyítja megtört szívedet. Ha jobbá akarod tenni a világot, szeresd a Nőt, kit lelked hívott..."

2013. október 13., vasárnap

Érintés

Érintés... Milyen gyönyörű szó! De csak akkor, ha tudod, hogy valójában mit is jelent... Nem! Én nem arra a jelentésére gondolok, amelyet bármely lexikonban megtalálsz... Tudod itt arról van szó, hogy egyetlen érintés mennyi mindent jelent... Amikor az az ember, aki szeretettel nyilvánul meg feléd, és akit tiszta szívedből szeretsz, egyszer csak végtelenül gyengéden megérinti bőrödet...

Szinte érzed, ahogyan leheletfinom érintése a lelkedig hatol... Ujjai gyengéden simítják bőrödet, de Te mégis sokkal többet érzékelsz... Nem csak azt, ahogyan a bőr a bőrrel összeér... Lélekfelemelő pillanat! Szó szerint! A lélek színtiszta energia... ezért érzed azt a bizsergető melegséget ott, ahol megérint... A lelked is egyből melegséggel telik meg... Két lélek néma és mégis mindennél többet mondó találkozása... a végtelen szeretet és odaadás megnyilvánulása... Maga a színtiszta SZERETET!



Pedig csak egy érintés... Nem, mégsem „csak” egy érintés.... Ez maga „Az Érintés”!

~ Csillagf3nyke ~

(2011. június 7.)

A tudat ébredése #1

2013 a változások éve... számomra mindenképp!

Rengeteg minden történt velem az elmúlt pár évben, olyan dolgok is, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életemet. Rengeteg megválaszolásra váró kérdés volt és van is bennem, ám időközben megértettem: nem minden kérdésre kell azonnal választ kapnom, hiszen ha eljön az ideje, úgy is minden puzzle darab a helyére kerül és végül összeáll a kép maga.

Idén tavasszal azonban valami megváltozott: nem körülöttem, jóval inkább bennem. Elkezdtem más megközelítésből látni a dolgokat és sok mindenre rájöttem. Ráébredtem, hogy minden úgy jó az életemben, ahogy éppen van és minden ember, aki fontos számomra, ott van, ahol épp lennie kell. Korántsem tökéletes az életem, de tudom, hogy lelki fejlődésem érdekében most ezeket a dolgokat kell megélnem.

Igyekszem folyamatosan tanulni és fejlődni, levetkőzni a türelmetlenségemet és a kíváncsiságomat, hogy ne akarjak mindig válaszokat kapni minden kérdésemre. Jó úton haladok, ám valami mégsem volt kerek.

Az egyik közösségi oldalon elkezdtem követni pár olyan oldalt, amely a pozitív gondolkodás mellett egyre inkább a spirituális dolgok irányába terelt. Egyre többször gondoltam arra, talán nekem is el kellene mennem egy-két oldásra, mert bár nem éreztem, hogy katasztrofális lenne az életem, úgy gondoltam, ki tudja, milyen blokkokat görgetek magam előtt, amelyeket előző életeimből hoztam 'át'. Végül mindig lebeszéltem maga, hogy megvagyok én ezek nélkül is, ám az élet úgy hozta, hogy mégiscsak ráléptem erre az útra.

Barátnőm elvitt deekshára [a deeksha (ejtsd: diksa) szanszkrit eredetű szó, jelentése: áldás], amely hozzásegít a tudatos életmód elsajátításához. Már az első alkalom is hihetetlen élmény volt, bár mint menet közben kiderült, egyelőre csak a felszínt kapargattuk. A tudatosság lényege, hogy mélyen meg kell élnünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy végleg túl tudjunk lépni rajtuk.

Tudtam és éreztem, hogy bennem is vannak blokkok, amelyeket fel kell oldanom ahhoz, hogy jóval 'sikeresebb' életet tudhassak magaménak, de azt nem gondoltam volna, hogy ez a blokk az Anyu elvesztésével járó gyász nem 'teljes' megélése miatt alakult ki bennem. Akkor úgy éreztem, beledöglök és nagyon sokáig gyászoltam, ám valójában tényleg nem élhettem meg úgy, ahogy kellett volna. Nyolc évvel ezelőtt életem egyik legfontosabb részét veszítettem el, de nem omolhattam össze, mert ott volt az épp érettségi előtt álló Öcsém, Apu, aki 25 év házasság után veszítette el a társát, Mama, aki a lánya halálát követően négy héten belül a férjét is elveszítette. Egyszerűen nem omolhattam össze, mert mindenki belém 'kapaszkodott', nekem pedig tartanom kellett bennünk a lelket. Három évig voltam mellettük, az egész életemet és saját magamat szorítottam háttérbe értük, hogy nekik jó legyen.

Egy pillanatig sem bánom, hogy így döntöttem, de eljött a pont, amikor nekem is tovább kellett lépnem. Legalábbis azt hittem, hogy azt teszem. Elkezdtem munkát keresni Szentesen és Tatabányán, ahová főiskolára jártam és végül ott kaptam hamarabb munkát. Odaköltöztem - Apu nagy bánatára - és bár tudom, hogy sok konfliktus kiváltója volt az én 'távozásom', valójában nem csak magamért, hanem értük is tettem. Nem gondoskodhattam róluk tovább, mert ha ezt teszem, akkor örökké így maradt volna minden. És azt nem akartam. Nem bújhatunk el a gondok és megváltozott körülmények elől, nekünk magunknak is változni kell. Ezért megtettem azt a lépést, amit akkor csak én mertem...

Most, öt évvel később is úgy érzem, helyesen döntöttem akkor, mert Apu is és Öcsém is nagy változásokon mentek keresztül. Tudnak gondoskodni magukról, nincsenek kiszolgáltatva senkinek és mindkettőjüknek lehetősége van az újrakezdésre. Persze tudom, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, de ha jól magunkba nézünk, egyikünk sem olyan már, mint régen... a dolgok változnak körülöttünk, de mi is változunk, mert változnunk kell, hogy fejlődhessünk. Én is rengeteget változtam az elmúlt öt év során és bár az embernek mindig vannak gondjai, úgy éreztem, a mély gyászon már túl vagyok...

Aztán jött Mariann, az Áldás-adó, aki felvilágosított, hogy ez egyáltalán nincs így. Nem véletlenül nincs még gyerekem és nem véletlenül nem is érzem még magam késznek az anyaságra, hiába múltam már harminc. Az sem véletlen, hogy egyszerűen nem bírom elviselni magam csak fekete hajjal. Próbáltam a múltkorában világosítani rajta, de egyszerűen nem tetszett. Tény és való, hogy sok fekete ruhám van, bár emögött más is áll (a fekete slankít, ráadásul mindig elegáns), de egész egyszerűen mélyen legbelül még mindig gyászolok és én ezt észre sem vettem.

A tudatosság lényege abban áll, hogy ahelyett, hogy elmenekülnénk a gondok elől, megállunk és szembenézünk vele. Most én is ezt teszem, bár tudom, hogy iszonyúan padlóra fog küldeni, de tudom, hogy meg kell élnem azt a gyászt, amit nyolc évvel ezelőtt elfojtottam. Muszáj, mert szeretném feloldani magamban ezt a blokkot, sőt, ezzel a leendő gyermekeimnek is csak jót fogok tenni, hiszen őket ez a 'teher' már nem fogja nyomni.

Maga a deeksha bő egy órás 'procedúra', melynek első lépéseként egy közös meditáció keretében megtisztítottuk a hét fő csakrát, majd az Áldás-adó segítségével kértem egy áldást magamra. Mariann felkészített, hogy ne lepődjek meg semmin a csakratisztítás során, illetve utána (több órával, vagy akár több nappal később is), ugyanis bármilyen 'tünet' előfordulhat: fejfájás, orrfolyás, hányinger, hidegrázás, bizsergés, nyugtalanság.

Első alkalommal vettem részt ilyenben, és bár nincs nagyon összehasonlítási alapom, de úgy érzem, nekem ez aránylag egy 'nyugis' folyamat volt. A fejfájás nálam is jelentkezett, illetve éreztem, ahogy beindul a méregtelenítés (a vesém és a májam egyből elkezdett dolgozni), volt egy kis bizsergés, szívszúrás, hidegrázás, a végtagjaim teljesen kihűltek, olyan volt a kezem, mint egy jégcsap, de éreztem a Mariann által közvetített energia melegségét is. A legdurvább érzés viszont az volt, mikor az áldás-kérés részeként a kezét a fejem tetejére helyezte és elkezdett az energia áramlani. Szinte összepréselt, az összes izmom megfeszült a folyamat közben... furcsa, mégis jó érzés volt.. főleg az utána lévő éjszaka, amikor iszonyatos nyugalmat éreztem és teljes békességben aludtam.. úgy, ahogy hónapok óta nem.

Az elmúlt négy napban, gondolom a tisztulás részeként, folyamatosan folyt az orrom. Olyan volt, mintha meg lennék fázva, de mégsem, mert semmi más tünetem nem volt mellé. Egyedül a szívszorítás jön még elő, de ez is teljesen normális. Szerdán megyek a következő deekshára, az érzésem szerint jóval 'keményebb' menet lesz és jóval mélyebbre tudunk majd menni, ezáltal jóval inkább megvisel majd, de nem érdekel, mert szembe kell néznem a gyászommal, hogy a múltat lezárva a maga teljességében élhessem meg a jelent. Mert ha nem így teszek, tudom, hogy jövőm sem lesz.

2013. október 12., szombat

Hiszem...

Hiszem, hogy okkal születünk a Földre,
és hiszem, hogy ez nem először és nem utoljára történik.
Hiszem, hogy a folyamatos tanulásért vagyunk itt
és hiszem, hogy küldetésem, feladatom van.
Hiszem, hogy nem egyedül kell végigmennem ezen az úton,
mert hiszem, hogy odafentről vigyáznak rám és terelgetnek.
Hiszem, hogy nincs rossz út, vagy rossz döntés,
mert vannak dolgok, amiket úgyis meg kell tapasztalnom.
Hiszem, hogy a döntéseim által leszek egyre több és jobb,
és hiszem, hogy a nem döntés az igazi kudarc.
Hiszem, hogy az Élet mindent megad, amire szükségem van,
és hiszem, hogy mindent elvesz, amire már nincs.
Hiszem, hogy a halál nem a vég, hanem valaminek a kezdete.
Hiszem, hogy a Sorsom előre meg van írva,
de hiszem, hogy formálhatok rajta.
Hiszem, hogy nem a körülmények formálnak bennünket,
hanem mi formáljuk és teremtjük a körülményeinket,
és hiszem, hogy a megoldás kulcsa is a mi kezünkben van.
Hiszem, hogy az álmok megvalósíthatóak,
mert hiszem, hogy tiszta szívvel és kitartással bármit elérhetek.
Hiszem, hogy a szavaknak hatalmas ereje van,
de tudom, hogy igazi értéke csak a tetteknek.
Hiszem, hogy a szeretet minden szakadékot áthidal,
de tudom, hogy az igaz szeretethez hatalmas bátorság kell.
Hiszem, hogy senki sem menekülhet önmaga és sorsa elől,
de tudom, hogy mégis sokan megpróbálkoznak vele.
Hiszem, hogy minden elénk gördülő akadály legyőzhető, 
de tudom, hogy a legnagyobb győzelmet csak önmagunk felett arathatjuk.
Hiszem, hogy egyszer Te is belátod: nem változtathatod meg a világot,
de hiszem, hogy majd megérted: nem is kell mindent elérned
ahhoz, hogy boldog legyél...

~ Csillagf3nyke ~


2013. október 6., vasárnap

Ne légy önmagad ellensége...

„Az Univerzum nem adhatja meg azt amire vágysz, ameddig a rezgéseidet elő nem készítetted a fogadására.
Ha a vágyad gondolata bármilyen okból is feszültséget kelt benned, akkor tudd, hogy épp blokkolod az utat. Ha jól érzed magad miközben a vágyadra gondolsz, akkor szabad utat hagysz a megvalósulásnak.”

~ Abraham-Hicks ~

2013. október 5., szombat

Könnyekkel írt álmok...


Van az úgy, hogy hiába teszed bele szíved-lelked, csak nem akarnak valóra válni azok az álmok... Hosszú hetek és hónapok munkája van mögötted, és bár úgy érzed, minden tőled telhetőt megtettél, a siker még sem akar beköszönteni... és egyszer csak eljutsz arra a pontra, amikor hangosan és érthetően kimondod: 'Feladom!'

Te, aki vakon hittél a sikerben és nem érdekelt, mások mit mondanak, vagy milyen vehemenciával próbálnak meg lebeszélni, Te, aki hitted, hogy meg tudod csinálni, egyszer csak azt mondod: elfogyott az erőm és vége! Befejeztem!


Megadod magad az Élet előtt és csak potyognak a könnyeid... végeláthatatlan tengerré duzzadva adják a világ tudtára, hogy összetörtél... Darabjaid szanaszét terülve fekszenek a padlón, mint az asztalról levert félig teli borospohár, mely édes vörös nedűjének minden egyes cseppjét szétfolyatta már...

Lesújtva és megsemmisülve várod, hogy vége legyen a világnak, ám a megváltás csak nem akar jönni. A Föld ugyanúgy forog tovább, mintha mi sem történt volna... Valójában csak a Te világod omlott össze... ráadásul rajtad kívül senki sem vette észre...

Vársz, csak vársz, a végén már magad sem tudod, mire... aztán hirtelen megszólal benned egy hang és azt mondja: 'Ideje felállni, pihentél már eleget!' Nem kérdezed az okát, nem firtatod, hogy ki és miért kért erre, egyszerűen csak engedelmeskedsz neki: felállsz, letörlöd könnyeid, lerázod magadról a port és megteszed az első lépéseket... Ismét! Hiszen hányszor végigcsináltad már ezt!


Magad sem tudod miért, de mész tovább... Mert valami, ott legbelül nem hagy nyugodni és hajt előre... Mert az álmok már csak ilyenek... nem hagyják, hogy feladd! Ha pedig valamiért érdemes küzdeni, akkor bizony azok az álmaid! Mert az álmok visznek bennünket tovább... előre!

Igen, megtörtem! Igen, egy pillanatra elfelejtettem, miért is küzdök valójában, de már tudom, hogy mennem kell tovább az utamon, amely ugyan göröngyös, de az enyém! És nincs az a pénz, amiért lemondanék róla! Nem akarok egy lenni a sok közül és nem is vagyok az, hiszen engem az álmaim vezetnek! Ők visznek előre, őket követem és tudod mit? Inkább térdre esem százszor, minthogy egyszer is lemondjak róluk! Könnyekkel írt álmok...

~ Csillagf3nyke ~

2013. október 3., csütörtök

Higgy a legvégsőkig...

"Egyre kérlek Téged. Higgy. Higgy a legvégsőkig. Mert akármilyen nehéz is a lecke, csak érted van. Nézz szembe vele. Harcolj a legerősebb oroszlánként, hogy aztán a legszelídebb őzikévé válhass. Hasson rád a világ fájdalma. Érezd a legrosszabbat, hogy megélhesd a legjobbat is. Tarts ki. Tarts ki érte! Tarts ki azért, mert várnak rád valahol. Valakinek te vagy a legszebb álma és a legerősebb fonala a lelkével. Valakinek mindent jelentesz. Egyre kér téged! Várj és élj úgy, mintha csak ott lenne veled. Mert ott van. Ott van minden sóhajodban. Gondolj rá és érezni fogja. Ott vagy vele minden lélegzetben. Csukd be a szemed mikor a legjobban fáj és tarts ki!"



~ Cser Melinda ~

2013. október 1., kedd

Ne ragaszkodj túlságosan semmihez sem...

"Ne ragaszkodj túlságosan semmihez sem.
Ha mégis ezt teszed, a dolgok és személyek kicsúsznak a kezeid közül és természetüknél fogva, saját útjukat kezdik járni. Ez nem baj, ez a helyes. Mindennek és mindenkinek megvan a maga útja. Egy embernek, egy állatnak, de még egy autónak is.
Nem azért születtél, hogy birtokolj, bár manapság sokan élnek ebben a tévhitben. Ugyanis ebben a világban minden egyes dolognak, - legyen az élő vagy élettelen – már megvan a maga sorsa.
Te csupán segíthetsz nekik azzá válni, ami felé sorsuk viszi őket. Lehetsz jó útitárs és lehetsz nyűg is, rajtad áll melyiket választod.
Az igazi szeretet nem az, mikor igába hajtasz egy lelket, mondván: „csak jót akarok neki!”….- a szeretet szabaddá, nem pedig rabbá teszi a másikat.
Hagyj mindent a maga útján megtörténni. Mutasd ki a szeretetedet, de ezt ne keverd a birtoklással, mert ez utóbbi tönkreteheti az egész életedet és azok életét is, akik a sorsodban körülvesznek Téged.
Ne birtokolj, ne ragaszkodj….és ha így teszel, egy napon a Tiéd lesz minden, amiről csak álmodhattál…de nem a birtoklásból nyert erőszak által, hanem a lelked mélyéről fakadó, igaz szeretet erejével…"

~ Árvai Attila ~

2013. szeptember 29., vasárnap

Tanulj meg boldognak lenni!

"A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltűnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs."

~ Orovecz Nóra ~

2013. szeptember 28., szombat

Hittel hitetlenül...

Néha úgy érzem, az emberiség menthetetlen. Az emberi életet végigkísérik a nehézségek és a sorscsapások. Végtére is erről szól az élet: alkalmazkodunk a folyton változó körülményekhez. Kinek így, kinek úgy sikerül ez az alkalmazkodás, ám a legnagyobb probléma mégsem ezzel van, hanem a hittel... vagy inkább a hitetlenséggel...

Higgy magadban!

Az emberek nagy része képtelen elhinni, hogy ő is lehet sikeres, hogy ő is lehet boldog. Nap, mint nap azért dolgozik, hogy így legyen, ám a többség csak megszokásból végzi mindennapi 'rituáléit', mert valójában nem hisz abban, hogy neki sikerülhet. Nem hisz benne, mégis csalódott, ha valóban nem sikerül neki! Egész egyszerűen élvezi a szenvedést és a fájdalmat, mert lelke legmélyén nem tartja magát érdemesnek a sikerre, a boldogságra. Nincs hite önmagában... Mégis várja a csodát, ami csak nem akar eljönni. Végül pedig mintegy önigazolásként belesüpped élete mocsarába, és észre sem veszi, hogy azt a láptengert ő teremtette saját magának... hitetlenül.

~ Csillagf3nyke ~


2013. szeptember 21., szombat

Nem látlak, nem érintelek, de mégis érezlek...

"Nem látlak, nem érintelek, de mégis érezlek. Itt bent, a lelkemben van egy hang, ami csak veled szól szépen. Te hallod, amit én? A szívünk dallamát? Egy lélek, ami ketté vált és külön úton jár, de ugyanazon célért hajt. Önmagáért. Értem. Érted. Értünk. Mert egyek voltunk és egyek leszünk. Egy olyan dallam, ami csak együtt szólhat tisztán. Külön-külön is létezhet és szólhat, de csak együtt hangozhat igazán szépen."

~ Cser Melinda ~


2013. szeptember 12., csütörtök

Ünnep...

Az ünnepek egészen addig örömteliek, amíg minden szerettünk ott van mellettünk és szerencsés helyzetben jó viszonyt is ápolunk velük. Aztán telnek múlnak az évek, ér bennünket néhány tragédia és a születésnapokat, névnapokat, vagy a karácsonyi összejöveteleket már egyre szűkülő családi körben 'ünnepeljük'. Lekerül néhány teríték az ünnepi asztalról, és bár azt hisszük, hogy egy újabb boldog ünnep elé nézünk, az üresen árválkodó székek jelképezik a szívünk mélyén tátongó űrt is, melyet szeretteink hagytak maguk után...

Mikor elveszítesz valakit, aki szíved számára oly kedves volt, mindig a hiányára koncentrálsz... Én is ezt tettem, mindannyian ezt tesszük... Ám később eljött a pillanat, amikor már képes voltam elengedni a hiányát és arra próbáltam koncentrálni, amit itt hagyott... magából. Vannak azonban olyanok is, akik képtelenek erre az elengedésre: ők egész életükben gyászolnak... nem elveszített szerettüket, saját magukat! Azt a veszteséget, ami őket érte!

Nyolc évvel ezelőtt én is elveszítettem egy drága Kincset, Édesanyámat. Sokáig csak a hiányra koncentráltam, ahogyan azt teszi mindenki ilyen helyzetben... Aztán egyszer, nem is tudom mikor, átléptem a tükör másik oldalára és lekapartam a hátulján lévő fóliát és rájöttem, hogy az valójában egy üveg. Megláttam a másik oldalt is és elkezdtem arra koncentrálni, hogy mit kaptam a Sorstól... 

22 évet... 22 csodás évet egy olyan Anyával, aki pont olyan volt, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva... gondoskodó, szerető, óvó, féltő, odaadó, önfeláldozó, szeretetre méltó, anya, barátnő, tanító, védelmező, néha szigorú, de mindig az én érdekeimet szem előtt tartó... egyszóval igazi ANYA, csupa nagybetűvel. 

"Az Anyák Isten különleges ajándékai a gyerekeknek..."
Nézhetném azt is, hogy 'csak' 22 évet kaptunk, holott lehetett volna az 50 is... de ha jól belegondolsz, van, akinek ez soha nem adatott meg. Ezért érzem úgy, hogy mérhetetlenül szerencsés vagyok és hálával tartozom a Sorsnak, hogy ilyen szülőkkel áldott meg. Bár ez a bejegyzés Anyuról szól, Apu érdemeit sem szeretném kisebbíteni, hiszen ketten neveltek fel bennünket, engem és Öcsémet, tisztességben és szeretetben. És ezért minden nap hálát adok az Égieknek.

Lehet, hogy Anyu fizikai síkon már nincs velünk, de itt él bennünk tovább... bennem és Öcsémben is.. Apuban, Mamában, Keresztapuékban... meg mindenkiben, aki szerette Őt és aki jó szívvel emlékezik rá.

Próbálom úgy élni az életem, hogy amit tőle kaptam, azt majd a saját gyerekeimnek is át tudjam adni. Minden egyes szeretetmorzsát, amit valaha is csak nekem adott! A gyermekeimben fog tovább élni... így elmondhatjuk, hogy nem élt hibába! Teremtő volt! Méghozzá a legnemesebb! Számomra mindenképp!

52 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot Anyu! Ez a bejegyzés az Ő emlékére és tiszteletére született! A könnyeimet pedig nem a fájdalom szülte, hanem az a mérhetetlen szeretet, amit iránta érzek! Szívünkben tovább élsz!

~ Csillagf3nyke ~
(kép: Pinterest)

2013. szeptember 9., hétfő

Csillagot vársz…

"Hullócsillagot. Nézed a végtelen eget, és közben arra gondolsz, hogy bár ehhez a végtelenséghez képest mennyire semmi vagy, mégis, lelkedben a világmindenségnél nagyobb érzések férnek el. De most nem is ez a fontos. Hanem a hullócsillag. Amit vársz. Hogy kívánj valamit. És amikor az égen feltűnik, arra gondolsz, aki ugyanilyen várva, ám mégis, váratlanul megjelent az életedben, és arra vágysz, azt kívánod ezekben a pillanatokban, hogy Ő ne röpke életű hullócsillag legyen az életedben.

Hanem örök Napod."

 ~ Csitáry-Hock Tamás
~



"A szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál."

2013. szeptember 8., vasárnap

Szereted azt, ami már a Tiéd?

"A boldogság nem arról szól, hogy megkapod-e, amit akarsz, hanem, hogy szereted-e azt, ami már a Tiéd.
Tanuld meg értékelni azt, amid van, mielőtt az idő megtanít értékelni, azt amid volt."

~ Túróczy Zoltán - Tanács ~

2013. szeptember 7., szombat

Játszmák nélkül, tisztán...

"Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül. Tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Fog levegőt kapni, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és ő feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma." 

~ Oravecz Nóra ~


2013. augusztus 30., péntek

Darabokból egész...

„Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben - hanem önmagadban...” - Müller Péter


Sokan hajlamosak rá és elfelejtik ezt. Mástól várják a megoldást, a segítséget, a baráti kezet, de valójában Te vagy az egyetlen, aki megmentheti saját magát. Összetörtek, megaláztak, eldobtak, átvertek, megcsaltak, elhagytak... nem egyszer... nem kétszer... Nem is félsz, egyenesen rettegsz attól, hogy újra kitárd a szíved valakinek, hogy megbízz bárkiben... mert mi van, ha újra megtörténik? 

És meg is történik újra és újra, egészen addig, amíg nem változtatsz a dolgokon... Amíg nem kezdesz el újra hinni és bízni... Nem másokban, saját magadban! És igenis tévedsz, ha azt hiszed, hogy majd mások segítenek abban, hogy helyreálljon a megtépázott önbizalmad... Nem kedves, egyedül Te 'rakhatod össze' saját magad! Hidd már el végre, hogy értékes ember vagy! Hidd el, hogy Te is egy kincs vagy! És hidd el, az nem a Te hibád, ha ezt egyes emberek képtelenek meglátni...


 Szelektálj! Távolíts el a környezetedből mindenkit, aki érzelmileg negatívan hat rád... aki időről-időre csak lehúz a mélybe, aki visszaránt arról a kis párkányról, ahová a szakadék mélyéről egyszer már felmásztál. Ne hagyd magad! Erősebb vagy mindenkinél! Talán még Te magad sem tudod, milyen erős...

Csak azokat az embereket tűrd meg magad körül, akiktől kapsz... jó szót, mosolyt, biztatást, pozitív energiát... És egy pillanatra se feledd: minden kapcsolat alapja a kölcsönösség! Csodás adok-kapok játék, amely ha önzetlenséggel társul, mérhetetlen energiát szabadít fel! 


Bízz magadban... Meg tudod csinálni! De soha ne akarj másoknak megfelelni! Ez a Te életed, jogod van úgy élni, ahogyan szeretnéd, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják! Bízz magadban, és nem lesz lehetetlen! 

Kérlek mondd, hogy van hited! Önmagadban...

~ Csillagf3nyke ~

2013. augusztus 20., kedd

Te irányítod az életed!


"Csak nézz tükörbe, és vajon az néz vissza rád aki tényleg vagy? Vagy az álarcoktól már nem látsz semmit az eredeti fényedből, és félre vezeted magad minden döntésednél, annak reményében, hogy talán megúszhatod annak felelősségét, hogy te irányítod az életed?"

2013. augusztus 11., vasárnap

Élni jöttél, nem félni!

„Élni jöttél, nem félni!” – olvastam a minap Oravecz Nóra roppant találó 'jelmondatát', aki ezzel lényegre törően meg is fogalmazta, miért is születtünk erre a Földre.

Élheted az életedet úgy is, hogy keseregsz, folyton csak a hibát keresed másokban és csak a rosszat vagy hajlandó meglátni mindenben, de jobban teszed, ha elfogadod a tényt: a saját világodat csak Te magad teremtheted meg! Nem a családod, nem a barátaid, nem a főnököd vagy a kollégáid... Önmagadért csak és kizárólag Te vagy a felelős...


Az Élet persze nem mindenkinek habostorta – sőt, senkinek sem az –, de valójában csak Te vagy az, aki változtathat a hozzáállásán. Minden a változásról és a változtatásról szól... Olyan ez mint az evolúció: azok a fajok, amelyek képtelenek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, előbb vagy utóbb kihalnak. Ez az élet rendje. Fogadd el! És merj változtatni!

Nem kell hozzá sok, elég ha csak a gondolataidat kezded el tudatosan irányítani. Minden napban keresd a jót, lásd meg a szépet. Örülj a napsütésnek, örülj a madárcsicsergésnek, örülj az esőnek, örülj a szélnek! Örülj hogy élsz, hogy van hol álomra hajtanod a fejed, hogy van, ki törődik veled és szeret. Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak! Nem azért vagy itt, hogy rettegj! Tudod: élni jöttél, nem félni!

Nehéz dolog ez, tudom... de bőven megéri, hiszen a szemléletmódváltás egyfajta felszabadulást is jelent. Könnyebb lesz tőle a lelked és a tudatod! Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől kezdve minden csupa boldogság és mámor, hiszen a gondok így is úgy is megtalálnak – az életünk részei, mint a reggeli fogmosás :) -, viszont sokkal könnyedebben fogod venni az akadályokat.

Tudod az emberekkel az a baj, hogy túl komolyan veszik az életet! Mosolyog! Örülj! Élj! De ne félj!

~ Csillagf3nyke ~

A cikkem elsőként a Shop for Vitality oldalán volt olvasható!

2013. augusztus 9., péntek

Döntés...


"A legtöbb ember fél komoly döntést hozni, és fél megvalósítani az álmát. Egész életében álmodozik, de amikor ott van a lehetősége, hogy meg is valósítsa, megijed és nem mer lépni. Pedig a lehetőséget a változtatásra, az előrelépésre mindenki megkapja az élettől. A nagy lehetőség általában észrevétlenül jön, de mindig megérkezik." 

2013. augusztus 7., szerda

Szenvedély/Sors

Volt, lobogó lelkünkről szólt,
miért ne élhetnénk túl? Ártatlanul..
Nyílt a perzselő egek alá,
senki sem vigyázott rá,
vágyak szavai hívtak,
nem tudom még, hová..

Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen,
Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem,
Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen,
Úgy engedj el, hited ne lássam térden,
s mindig a hősöm leszel...

Volt, hogy a jóslat már nem rólunk szólt,
és a kitárult kapukon át,
félve, remegve léptem, s nem gondoltam rád.
De várj, ne itt és ne ítélj el,
ne is említsd az álmodozást,
hogyha hallom a hangot, hogy érezhetnék mást?

Úgy váljunk el, mint álmoktól reggel,
Úgy váljunk el, hogy egy napot se temess el,
Úgy múljon el, hogy ne űzzön emlék, mit megmérgezel,
Csend válaszol és a haragod ebben, ebben a csendben szól..

S ha érted majd a szenvedély erejét,
és hogy hová hív az a rémisztő gyönyörűség,
hol a fényben érsz vagy elégsz,
vagy megbocsátasz a bűneimért, talán..

Így válunk el, bár lehetett volna valahogy jobban,
Így válunk el, mert szavakban nincs, mi a lelkemben van,
Így válunk el, s ha így történt így van jól,
Így válunk el, de nézz vissza néha, értsd meg, hogy csak rólunk szólt.. 


2013. augusztus 2., péntek

Könnyekkel írt álmok...

Ma délután, 17 óra után pár perccel egy gyönyörű feketés-narancssárgás pillangó repült be az üzletbe. Tett pár kört, majd mint aki jól végezte dolgát, tovaszállt. Épp Janicsák Veca Kék angyal című száma szólt a zenelejátszómban... majd átvillant bennem egy gondolat:
'Kék angyal, életedbe berepülő színes pillangó és könnyekkel írt álmok...'

Nem tudom miért és hogyan, de magával ragadott a pillanat, teljesen a hatása alá kerültem. Először rossz érzés fogott el, Mamára gondoltam, aki lassan egy hete fekszik kórházban, aztán már nem is nagyon tudtam másra gondolni... megrázó pillanat volt...

~ Csillagf3nyke ~



A pillangó szó ógörögül így hangzik: pszükhé. Ami azt is jelenti: lélek. Pillangó és lélek tehát a nyelvi szimbólumok szintjén egy és ugyanaz. A pillangó törékeny, rebbenő, megfoghatatlan – ahogy a lélek maga. A pillangó történetében ott van a lélek fejlődésének története is. A pillangó a lélek fejlődését, és a halálból kialakuló életet jelképezi. A japánoknál ő a változékonyság szimbóluma. A kínaiak szerint hallhatatlanságot jelent. Ha a pillangó felbukkan az életedben, akkor a benned rejlő erőforrásra, és a fejlődésed következő, előtted álló fokára hívja fel a figyelmet. A fejlődés és az átalakulás útjait jelképezi. A metamorfózis szimbóluma, mert képes a legkülönbözőbb módon megújulni, úgy hogy minden alkalommal egyedi tud lenni. A pillangó képes megörvendeztetni környezetét, és örömöt hozni életükbe. Olyan, mint egy boldog fuvallat.
Felhívja a figyelmet a teljes átalakulásra, ehhez azonban teljes megújulásra van szükség. Itt az ideje felhagyni a régi ismétlődő szokásokkal, viselkedésmódokkal, kapcsolatokkal.

2013. július 28., vasárnap

Emlékezz rám...

Mondd, mire vársz,
mikor ég, visz a láz.
Veled őrült szerelem az út.
Hogyha megváltást vársz,
hazug álmot találsz a félelmek fantomhídján.
Gondolj rám, ha fáj!
Emlékezz, miről álmodtál!
Egy átkozott napon,
ráébredsz tudom,
az úton miért megyek magam tovább.
Fuss, menekülj!
Nekem jobb lesz egyedül.
Az ígéret nem ad erőt.
Még a könnyem sem hull,
nézlek vigasztalanul.
Milyen gyáván dobod el a jövőt.

De ha búcsúzni kell,
vár egy távoli hely.
Szívem szigetén tombol most a tél,
de menni kell, mert vár egy új remény.

Menj tovább!
Mire vársz? Ha túl őszintének látsz.
Ez egy hazugságból összefont világ.
De ha búcsúzni kell,
vár egy távoli hely.
Szívem szigetén tombol most a tél,
de menni kell, mert vár egy új remény.


2013. július 26., péntek

Köszönöm!

"Köszönöm, hogy ma is kaptam egy lehetőséget, hogy azzá váljak, akivé csak szeretnék és köszönöm, hogy bár nem szoktam élni vele, mégis minden nap tehetek valamit az álmaimért.
Köszönöm, hogy van kire gondolnom, hogy van hely a szívemben a szeretetnek; hogy bár bántottak és bántottam, maradt még bennem valami emberi.
Köszönöm a buktatókat, mert megtanultam felállni és köszönöm a lejtőket, mert megtanultam felkapaszkodni.

Köszönöm, hogy van legalább egy ember, aki bízik bennem és akinek fontos vagyok, és köszönöm, hogy esélyt kaptam a hitre.
Köszönöm, hogy a világ akkor is csodaszép, ha én nem látom és köszönöm, hogy az élet arcon csap egy finom szellővel, gyermekkacajjal, szerelmes csókkal vagy baráti kézfogással - így megértem, hogy mindig minden megy tovább.
Köszönöm az elmúlást, mert értékelhetem a pillanatot és köszönöm a dolgokat, amik örökké tartanak.
Köszönöm, hogy álmodhatok és köszönöm, hogy felébredhetek. Ma is!"

2013. július 13., szombat

Egy csodálatos szerelem története...

Van a boldogság. Ami nincs. Ami önmagában nem létezik. Önmagadban nem létezik. A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. 
Ehhez szükséged van a másikra. 
Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. 
Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. 
És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. 
Általa. Miatta. Tőle. 
És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. 
Mert a boldogság maga az örömszerzés. 
És ez csak együtt lehetséges. 
Vele.

~ Csitáry-Hock Tamás ~




Drága Titti és Szabi!

Hálával tartozom a Sorsnak, hogy megismerhettelek benneteket! :) Sajnos a fizikai távolság miatt még csak egyszer sikerült személyesen találkoznunk, de el kell mondanom, hogy az a találkozás nagy hatással volt rám. 

Már előtte is tudtam, hogy imádjátok egymást, de akkor és ott valami csodálatos dolognak lehettem a szemtanúja... Annak a Csodának, amelyet  Ti immáron tíz éve éltek meg! Kétség sem férhet hozzá, hogy az egymás iránt érzett Szerelmetek példaértékű lehet mindenki számára! Számomra is! Bár minden egyes Pár megélhetné azt a boldogságot, amit Ti!

Szerettem volna valami igazán szépet írni Nektek, de egyszerűen nem találom a szavakat! Talán azért, mert a Ti kapcsolatotokra nincsenek is szavak! Így hát most, hogy 10 év házasság után újabb esküvel pecsételitek meg egymás iránt érzett Szerelmeteket, csak annyit kívánhatok Nektek: legyetek mindig ilyen boldogok! Vagy még ennél is boldogabbak! És soha ne engedjétek el egymás kezét! :)

Lélekben ott leszek Veletek ma délután, amikor ismét kimondjátok a boldogító IGENeket! 

Szeretlek Benneteket! :)

2013. július 11., csütörtök

Valahogy mindig félúton vagyok...

"Valahogy mindig félúton vagyok,
remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok,
úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út,
olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek, minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül:
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek,
S próbálok úton maradni,emberül."

~ Tölgyesi Csaba ~

2013. július 7., vasárnap

Ikerlángok és küldetéseik...

Ikerlángod egy nagyobb jóért jött a Világodba; azért, hogy ketten újat alkossatok.

Hogy megtisztítsátok lelketeket, egyesüljetek a Földön is, és együtt újabb lelkeknek segítsetek a Felemelkedésben. Ez egy önzetlen munka, amit másokért végeztek.

Ikerlángod nem azért jött, hogy beszűkítse a Világodat, és Ítélkezővé tegyen Téged, aki a rosszat elutasítja, és csak a jót engedi be az életébe.


 Hanem azért, hogy ne csak őt tudd szeretni, hanem mindenki mást is, egyformán. Amíg csak Őt szereted feltétlen, lángoló szeretettel, és mindenki mást elutasítasz, addig megakadályozod Magadat abban, hogy vidd a Fényt másoknak is, és addig nem értetted meg, hogy mit szeretne Életedbe hozni az Ikerlángod.

Ez nem azt jelenti, hogy jöjj össze minden jött-menttel, csak hogy elmenekülj a fájdalom elöl. Csak azt, hogy szeress mindenkit tiszta szívedből, és ne ítélkezz.

Így élhetsz Te is tisztább, boldogabb életet.

2013. július 2., kedd

Párosan szép az élet...


"Jobb egyedül menni, magányosan és szomorúan, mint másokkal olyan úton, mely méltatlan hozzánk."

Ezt te is tudod. Sokan élnek manapság egyedül, magányosan, sóvárogva, mert hiányzik valaki. A másik. Azt tapasztalják, hogy a legtöbb kitörési kísérlet kudarccal jár. Épp azt kellene odaadni, amit értékesnek tartunk magunkban: a színvonalunkat, a méltóságunkat. És mégis megteszik.



Elmondok valamit. Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte:

"Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital." - ezt mondta. Igaza volt. Kedvelte az embereket, és mindenkiben talált valami szerethetőt, és azt kereste.

Ismered a hajótörött Robinson történetét? Életének legfontosabb szereplője és hűséges társa egy Péntek nevű bennszülött volt, akinek a nyelvét sem beszélte. Őt szerette. Mit tehetett volna? Nem volt más a szigeten.

~ Heti útravaló Müller Pétertől ~

Az nem is élet, amit feladsz...

"Igen. Nehéz. Rohadtul nehéz, de megéri. Megéri minden egyes könny, minden fájdalom, az, amikor térdre rogyva zokogsz, mert úgy érzed, már nem megy tovább. Mindig megy. Mindig van tovább, leginkább akkor, amikor nem hinnéd. Csak menj. Ne csalj, gyakorolj, lépkedj megállás nélkül, de soha ne add fel. Túl könnyű lenne, és igen.. Az nem is élet, amit feladsz. Az valami, amit kaptál, de nem éltél vele – és az tudod luxus."

~ Oravecz Nóra ~

2013. július 1., hétfő

A lélek érintése...

"A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És ha lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, ha bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke."

~ Csitáry-Hock Tamás ~

2013. június 27., csütörtök

Ikerlángok találkozása...

Sokféle boldogság létezik az ember életében: boldoggá tehet a társad, a gyermeked, a családod, a napsütés, az eső, a madárcsicsergés, a hűs nyári szellő... A legnagyobb boldogság mégis az, amikor megtalálod azt a bizonyos Lángot, ami benned él és lobog…

Majd hirtelen rápillantasz egy emberre és legnagyobb döbbenetedre ugyanazt a lángot látod viszont! A lelked másik felét, Ikerlángod! Félelemmel közelítesz felé, mert már voltak lángok, akik megégettek, de legbelül mégis tudod: hazaértél...

Az emberek nagy többsége talán soha sem lesz olyan szerencsés, hogy megtalálja ikerlángját, de ne feledjük: ez nem az Égiek hibája, hiszen minden rajtunk múlik! A saját fejlődésünkön, hogy mennyire vagyunk képesek először a saját kis lángunkat megpillantani és megérteni. Égi segítőink minden erejükkel azon dolgoznak, hogy ez a felismerés megszülessen, ezért jó pár alkalommal elénk tették már a másik lángot, de addig, amíg nem vagyunk képesek saját magunkat sem látni, Ő is sötétségben marad.


Ám egyszer megtörténik az a csodálatos dolog, amikor a két láng összeér és eggyé válik, mikor a testet amiben élünk remegés fogja el, a sírás, a félelem megszűnik és csak vagy... Te vagy és Ő van... De aztán érzed, hogy az ego tova száll... már nincs Te és nincs Ő, már csak Ti vagytok! Egyek vagytok, mint valaha, az idők kezdetén...

És akkor, abban a pillanatban nem érzed és nem tudod mi az a szenvedés, elfelejtesz mindent…. csak a fejlődés és a boldogság számít... a feltétel nélküli szeretet!

Az Ikerlángodhoz, azaz Önmagadhoz vezető út csupa megtisztulás.

Ez bizony fájdalmas folyamat. Érezheted úgy, hogy a harag, bűntudat, hibáztatás, a fájdalom, a szomorúság, a hiány(zás), a feladás, az értelmetlenség érzései között lebegsz, és még nem látod a végét.

Figyelj és engedd, mert ezek a folyamatok szükségesek. Ha hagyod, hogy keresztülmenjenek rajtad ezek a negatív és fájdalmas érzések, akkor egy-egy ilyen folyamat után látni fogod, ahogyan megtisztultan, egyre szabadabban, és egyre inkább feltétlen szeretettel fordulsz Ikerlángod felé...

Nem hiszek a véletlen találkozásokban...

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra... Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."

~ Márai Sándor: Eszter hagyatéka ~

2013. június 26., szerda

Ölelés...

Ha szereted, tudasd egy öleléssel!
S kimondani, vigyázz, hogy sose késs el!
Vannak, kik tudnak szeretet nélkül élni,
de én velük nem szeretnék cserélni!
Ha szereted, hát öleld csak magadhoz,
a szívetek közelebb ér a Naphoz.
Az ölelésben, ha összeforr a lélek,
akkor tudom, jelen vagyok és élek... 

~ Aranyosi Ervin ~

2013. június 22., szombat

Kedves Ikerlángom!

Kedves Ikerlángom, Szerelmem!

Most úgy érzed, máshol szeretnél lenni és nem velem. Most úgy döntöttél, egy ideig még másoktól tanulod a leckéidet.

De mi valójában sosem voltunk egymástól elválasztva. Egyek voltunk és leszünk Örökké. Bárhová megyek, a szívemben hordozlak, viszlek magammal.


Ha rám gondolsz, nagyot dobban Szívem, és tudom, Te is érzed, ha Rád gondolok. Titkon az ilyen borús, esős délutánokon is összebújik a Lelkünk. Ilyenkor levetkőzzük béklyóinkat és szerepeinket, és Egyként várjuk, hogy újra kisüssön a Nap, és a fény újra megcsillanjon szemeinkben; egymás tükrében.

A Fátyol túloldalán mindig egyek vagyunk, de itt és most feladatom van. Felébresztettél, és már tudom, mit kell tennem -Veled, vagy Nélküled- a Felemelkedésért, Szeretettel; és az Emberekért, Gondoskodással.

2013. június 21., péntek

Az élethez türelem kell!

"Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz." 

~ Márai Sándor ~

2013. június 19., szerda

Miért szeretlek?

Ne kérdezd tőlem, hogy miért szeretlek!
Tudod, a válasz szívemből fakad.
A szép dolgok egy forrásból erednek,
s vezetnek szépen, ha rábízod magad.
Dolgom van veled! Ezért rád találtam.
Lelkemnek Te vagy a jobbik fele.
Teljessé, jóvá, csak általad váltam,
így íródtál a szívembe bele...
Ne kérdezd hát, hogy miért is szeretlek.
Nem mondom el. Maradjon csak titok!
Olyan csoda, amin ha elmerengek,
újra és újra csak hozzád jutok. 

~ Aranyosi Ervin ~

2013. június 15., szombat

A szeretetről...

„Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz! … Szervusz! … Vagy Még? … Én is vagyok! … Isten veled! … Mikor találkozunk? … A választ már nem hallod.

És élsz tovább egy olyan világban, ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat. Ez nem is baj. Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégeti emberi viszonyainkat. Tényleg jó példa erre az atomenergia. Minden piciny atom magjában benne van. De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel. Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot, a tenyerünkbe vehetjük. Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk. Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani. Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez. Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted. Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át. S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés… lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege. De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek. S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul. S ez így van jól. Harminchat fokos "láznál" többet nem bír el az emberi szervezet. Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet. Így rendült meg és omlott szét valaha a világ legnagyobb hatalma, Róma, így hasonlott meg magával Izrael, s változott meg gyökeresen a zsidó és sok-sok nép családjának története, sőt, az egész emberiség történelme.

De ennél jóval kisebb léptékben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő.

Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

~ Müller Péter: A szeretetről ~

Van a megérzés...

Nem az a bizonyos, a női.
Hanem a valódi, a csalhatatlan.
A megérzés, ami két lélek között működik.
Érzi a másik minden rezdülését bármilyen távolságból. Érzi bánatát, örömét, félelmét, érzi hogy a másik vágyik utána, hiányolja szereti. Érzi, hogy mikor van szükség egy futó pillantásra, egy találkozásra, egy biztatásra. Megérez pontosan mindent: helyet, időt.
Mindent ami fontos. Megérzi a bajt. De nem magától.
A lélek ilyenkor úgy működik, mint az adóvevő. Ráhangolódik a másik frekvenciájára, amit szeretetnek is nevezhetünk, és ez közvetíti az üzenetet. Tökéletesebb és kifinomultabb készülék nem létezik. Mert élő. A másikért él.

Létezik ilyen megérzés.

 ~ Csitáry-Hock Tamás ~

2013. június 12., szerda

Ha szereted...

"Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad."

~ Csitáry-Hock Tamás ~

2013. június 9., vasárnap

Kilátástalanság...

"Kilátástalanság tart magában. Mindig rád gondolok, rólad álmodozom, közben tudom, sosem leszel már az enyém, mert nem akarod."

"Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom neked, akkor miért is keresselek.. és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért.. ebből nem lesz sem 'happy end', sem még egyszer szerelem, semmi. Egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban, s a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt.. te nem akarod, hogy benne legyek."

2013. június 8., szombat

Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat...

"Ne hidd azt, hogy nincs, mert úgy lesz. Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat – előbb neked kell azzá válnod. Olyanná, aki tud szeretni, adni, leginkább szabadságot, na meg persze szárnyakat a másiknak. Nem lehúzni, összetörni, visszafogni, hanem még magasabbra emelni, mert az élet nem arról szól, hogy egymást kevesebbé tesszük. Sőt. Erősítjük, bátorítjuk a másikat, bebizonyítva, hogy együtt mindenre képesek vagyunk. Megtehetnénk egyedül is bármit – de az nem lenne olyan. Szomorúan végződne minden, az életnek meg mindig happy end az utolsó pillanata. Ha hiszed, ha nem. Szóval csak merj magadba nézni, és felépíteni valami olyat, amire vágysz, mert hasonló bizony hasonlót vonz. Legyél a megfelelő pár, és megkapod azt, aki ezt megérdemli – se jobbat, se rosszabbat. Csak pont azt.” 

~ Oravecz Nóra ~