2013. június 27., csütörtök

Ikerlángok találkozása...

Sokféle boldogság létezik az ember életében: boldoggá tehet a társad, a gyermeked, a családod, a napsütés, az eső, a madárcsicsergés, a hűs nyári szellő... A legnagyobb boldogság mégis az, amikor megtalálod azt a bizonyos Lángot, ami benned él és lobog…

Majd hirtelen rápillantasz egy emberre és legnagyobb döbbenetedre ugyanazt a lángot látod viszont! A lelked másik felét, Ikerlángod! Félelemmel közelítesz felé, mert már voltak lángok, akik megégettek, de legbelül mégis tudod: hazaértél...

Az emberek nagy többsége talán soha sem lesz olyan szerencsés, hogy megtalálja ikerlángját, de ne feledjük: ez nem az Égiek hibája, hiszen minden rajtunk múlik! A saját fejlődésünkön, hogy mennyire vagyunk képesek először a saját kis lángunkat megpillantani és megérteni. Égi segítőink minden erejükkel azon dolgoznak, hogy ez a felismerés megszülessen, ezért jó pár alkalommal elénk tették már a másik lángot, de addig, amíg nem vagyunk képesek saját magunkat sem látni, Ő is sötétségben marad.


Ám egyszer megtörténik az a csodálatos dolog, amikor a két láng összeér és eggyé válik, mikor a testet amiben élünk remegés fogja el, a sírás, a félelem megszűnik és csak vagy... Te vagy és Ő van... De aztán érzed, hogy az ego tova száll... már nincs Te és nincs Ő, már csak Ti vagytok! Egyek vagytok, mint valaha, az idők kezdetén...

És akkor, abban a pillanatban nem érzed és nem tudod mi az a szenvedés, elfelejtesz mindent…. csak a fejlődés és a boldogság számít... a feltétel nélküli szeretet!

Az Ikerlángodhoz, azaz Önmagadhoz vezető út csupa megtisztulás.

Ez bizony fájdalmas folyamat. Érezheted úgy, hogy a harag, bűntudat, hibáztatás, a fájdalom, a szomorúság, a hiány(zás), a feladás, az értelmetlenség érzései között lebegsz, és még nem látod a végét.

Figyelj és engedd, mert ezek a folyamatok szükségesek. Ha hagyod, hogy keresztülmenjenek rajtad ezek a negatív és fájdalmas érzések, akkor egy-egy ilyen folyamat után látni fogod, ahogyan megtisztultan, egyre szabadabban, és egyre inkább feltétlen szeretettel fordulsz Ikerlángod felé...

Nem hiszek a véletlen találkozásokban...

"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra... Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."

~ Márai Sándor: Eszter hagyatéka ~

2013. június 26., szerda

Ölelés...

Ha szereted, tudasd egy öleléssel!
S kimondani, vigyázz, hogy sose késs el!
Vannak, kik tudnak szeretet nélkül élni,
de én velük nem szeretnék cserélni!
Ha szereted, hát öleld csak magadhoz,
a szívetek közelebb ér a Naphoz.
Az ölelésben, ha összeforr a lélek,
akkor tudom, jelen vagyok és élek... 

~ Aranyosi Ervin ~

2013. június 22., szombat

Kedves Ikerlángom!

Kedves Ikerlángom, Szerelmem!

Most úgy érzed, máshol szeretnél lenni és nem velem. Most úgy döntöttél, egy ideig még másoktól tanulod a leckéidet.

De mi valójában sosem voltunk egymástól elválasztva. Egyek voltunk és leszünk Örökké. Bárhová megyek, a szívemben hordozlak, viszlek magammal.


Ha rám gondolsz, nagyot dobban Szívem, és tudom, Te is érzed, ha Rád gondolok. Titkon az ilyen borús, esős délutánokon is összebújik a Lelkünk. Ilyenkor levetkőzzük béklyóinkat és szerepeinket, és Egyként várjuk, hogy újra kisüssön a Nap, és a fény újra megcsillanjon szemeinkben; egymás tükrében.

A Fátyol túloldalán mindig egyek vagyunk, de itt és most feladatom van. Felébresztettél, és már tudom, mit kell tennem -Veled, vagy Nélküled- a Felemelkedésért, Szeretettel; és az Emberekért, Gondoskodással.

2013. június 21., péntek

Az élethez türelem kell!

"Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz." 

~ Márai Sándor ~

2013. június 19., szerda

Miért szeretlek?

Ne kérdezd tőlem, hogy miért szeretlek!
Tudod, a válasz szívemből fakad.
A szép dolgok egy forrásból erednek,
s vezetnek szépen, ha rábízod magad.
Dolgom van veled! Ezért rád találtam.
Lelkemnek Te vagy a jobbik fele.
Teljessé, jóvá, csak általad váltam,
így íródtál a szívembe bele...
Ne kérdezd hát, hogy miért is szeretlek.
Nem mondom el. Maradjon csak titok!
Olyan csoda, amin ha elmerengek,
újra és újra csak hozzád jutok. 

~ Aranyosi Ervin ~

2013. június 15., szombat

A szeretetről...

„Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz! … Szervusz! … Vagy Még? … Én is vagyok! … Isten veled! … Mikor találkozunk? … A választ már nem hallod.

És élsz tovább egy olyan világban, ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat. Ez nem is baj. Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés - mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégeti emberi viszonyainkat. Tényleg jó példa erre az atomenergia. Minden piciny atom magjában benne van. De valami végtelen bölcsesség révén nem szabadul fel. Ott él elrejtve, lekötve, lefokozva, leszigetelve - és ezt a kozmikus energiát, mint durva anyagot, a tenyerünkbe vehetjük. Megtapinthatjuk, zsebre tehetjük, láthatjuk, szagolhatjuk. Nem is tudjuk, hogy egy széndarabban vagy egy érckristályban olyan erők feszülnek, melyekkel egy egész várost hővé, fénnyé lehetne robbantani. Az anyaggá sűrűsödött energia titka ez. Ott szunnyad mindenben és csak egy szerény kis részét adja ki bődületes erejének, ha mondjuk elégeted. Ugyanilyen titok, amikor a szeretet kozmikus ereje lefokozódik és földi szeretetté alakul át. S lesz belőle emberszeretet, anyai szeretet, baráti szeretet, családszeretet, barátság, vonzalom, gyengédség, szimpátia, együttérzés… lesz belőle szelíd sugárzás, ahogy néha nevezzük a szív melege. De lelkünk atommagjában kozmikus erők feszülnek. S ahogy az egész teremtést ez a "magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más, mint megfagyott energia - úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul. S ez így van jól. Harminchat fokos "láznál" többet nem bír el az emberi szervezet. Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet. Így rendült meg és omlott szét valaha a világ legnagyobb hatalma, Róma, így hasonlott meg magával Izrael, s változott meg gyökeresen a zsidó és sok-sok nép családjának története, sőt, az egész emberiség történelme.

De ennél jóval kisebb léptékben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő.

Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

~ Müller Péter: A szeretetről ~

Van a megérzés...

Nem az a bizonyos, a női.
Hanem a valódi, a csalhatatlan.
A megérzés, ami két lélek között működik.
Érzi a másik minden rezdülését bármilyen távolságból. Érzi bánatát, örömét, félelmét, érzi hogy a másik vágyik utána, hiányolja szereti. Érzi, hogy mikor van szükség egy futó pillantásra, egy találkozásra, egy biztatásra. Megérez pontosan mindent: helyet, időt.
Mindent ami fontos. Megérzi a bajt. De nem magától.
A lélek ilyenkor úgy működik, mint az adóvevő. Ráhangolódik a másik frekvenciájára, amit szeretetnek is nevezhetünk, és ez közvetíti az üzenetet. Tökéletesebb és kifinomultabb készülék nem létezik. Mert élő. A másikért él.

Létezik ilyen megérzés.

 ~ Csitáry-Hock Tamás ~

2013. június 12., szerda

Ha szereted...

"Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad."

~ Csitáry-Hock Tamás ~

2013. június 9., vasárnap

Kilátástalanság...

"Kilátástalanság tart magában. Mindig rád gondolok, rólad álmodozom, közben tudom, sosem leszel már az enyém, mert nem akarod."

"Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom neked, akkor miért is keresselek.. és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért.. ebből nem lesz sem 'happy end', sem még egyszer szerelem, semmi. Egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban, s a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt.. te nem akarod, hogy benne legyek."

2013. június 8., szombat

Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat...

"Ne hidd azt, hogy nincs, mert úgy lesz. Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat – előbb neked kell azzá válnod. Olyanná, aki tud szeretni, adni, leginkább szabadságot, na meg persze szárnyakat a másiknak. Nem lehúzni, összetörni, visszafogni, hanem még magasabbra emelni, mert az élet nem arról szól, hogy egymást kevesebbé tesszük. Sőt. Erősítjük, bátorítjuk a másikat, bebizonyítva, hogy együtt mindenre képesek vagyunk. Megtehetnénk egyedül is bármit – de az nem lenne olyan. Szomorúan végződne minden, az életnek meg mindig happy end az utolsó pillanata. Ha hiszed, ha nem. Szóval csak merj magadba nézni, és felépíteni valami olyat, amire vágysz, mert hasonló bizony hasonlót vonz. Legyél a megfelelő pár, és megkapod azt, aki ezt megérdemli – se jobbat, se rosszabbat. Csak pont azt.” 

~ Oravecz Nóra ~

2013. június 3., hétfő

Nem mondtam ki...

"Igen. Nem mondtam ki, de örülök annak, hogy mégis maradtál. Ez, nem rajtam múlik sosem, csakis rajtad. Marad-e az ember vagy elmegy, mindig maga dönti el, mások csak kérhetnek rá, de nem szabhatják meg a döntéseink. A legjobban annak örülnénk, ha maradnál és sosem mennél el!"

"Azt akartam, boldogok legyünk. De te mást akartál. Miért hiszed azt, hogy ez az igazi boldogság, ami most történik veled? Sok mindent nem értek. Te igen? Akkor mondj el mindent, miért lett így!"

Légy az, aki vagy...

„Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.” 

~ Dr. Seuss ~

Mielőtt megszólalsz...

"Mielőtt megszólalsz, gondold végig szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele..."