2013. július 28., vasárnap

Emlékezz rám...

Mondd, mire vársz,
mikor ég, visz a láz.
Veled őrült szerelem az út.
Hogyha megváltást vársz,
hazug álmot találsz a félelmek fantomhídján.
Gondolj rám, ha fáj!
Emlékezz, miről álmodtál!
Egy átkozott napon,
ráébredsz tudom,
az úton miért megyek magam tovább.
Fuss, menekülj!
Nekem jobb lesz egyedül.
Az ígéret nem ad erőt.
Még a könnyem sem hull,
nézlek vigasztalanul.
Milyen gyáván dobod el a jövőt.

De ha búcsúzni kell,
vár egy távoli hely.
Szívem szigetén tombol most a tél,
de menni kell, mert vár egy új remény.

Menj tovább!
Mire vársz? Ha túl őszintének látsz.
Ez egy hazugságból összefont világ.
De ha búcsúzni kell,
vár egy távoli hely.
Szívem szigetén tombol most a tél,
de menni kell, mert vár egy új remény.


2013. július 26., péntek

Köszönöm!

"Köszönöm, hogy ma is kaptam egy lehetőséget, hogy azzá váljak, akivé csak szeretnék és köszönöm, hogy bár nem szoktam élni vele, mégis minden nap tehetek valamit az álmaimért.
Köszönöm, hogy van kire gondolnom, hogy van hely a szívemben a szeretetnek; hogy bár bántottak és bántottam, maradt még bennem valami emberi.
Köszönöm a buktatókat, mert megtanultam felállni és köszönöm a lejtőket, mert megtanultam felkapaszkodni.

Köszönöm, hogy van legalább egy ember, aki bízik bennem és akinek fontos vagyok, és köszönöm, hogy esélyt kaptam a hitre.
Köszönöm, hogy a világ akkor is csodaszép, ha én nem látom és köszönöm, hogy az élet arcon csap egy finom szellővel, gyermekkacajjal, szerelmes csókkal vagy baráti kézfogással - így megértem, hogy mindig minden megy tovább.
Köszönöm az elmúlást, mert értékelhetem a pillanatot és köszönöm a dolgokat, amik örökké tartanak.
Köszönöm, hogy álmodhatok és köszönöm, hogy felébredhetek. Ma is!"

2013. július 13., szombat

Egy csodálatos szerelem története...

Van a boldogság. Ami nincs. Ami önmagában nem létezik. Önmagadban nem létezik. A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. 
Ehhez szükséged van a másikra. 
Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. 
Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. 
És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. 
Általa. Miatta. Tőle. 
És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. 
Mert a boldogság maga az örömszerzés. 
És ez csak együtt lehetséges. 
Vele.

~ Csitáry-Hock Tamás ~




Drága Titti és Szabi!

Hálával tartozom a Sorsnak, hogy megismerhettelek benneteket! :) Sajnos a fizikai távolság miatt még csak egyszer sikerült személyesen találkoznunk, de el kell mondanom, hogy az a találkozás nagy hatással volt rám. 

Már előtte is tudtam, hogy imádjátok egymást, de akkor és ott valami csodálatos dolognak lehettem a szemtanúja... Annak a Csodának, amelyet  Ti immáron tíz éve éltek meg! Kétség sem férhet hozzá, hogy az egymás iránt érzett Szerelmetek példaértékű lehet mindenki számára! Számomra is! Bár minden egyes Pár megélhetné azt a boldogságot, amit Ti!

Szerettem volna valami igazán szépet írni Nektek, de egyszerűen nem találom a szavakat! Talán azért, mert a Ti kapcsolatotokra nincsenek is szavak! Így hát most, hogy 10 év házasság után újabb esküvel pecsételitek meg egymás iránt érzett Szerelmeteket, csak annyit kívánhatok Nektek: legyetek mindig ilyen boldogok! Vagy még ennél is boldogabbak! És soha ne engedjétek el egymás kezét! :)

Lélekben ott leszek Veletek ma délután, amikor ismét kimondjátok a boldogító IGENeket! 

Szeretlek Benneteket! :)

2013. július 11., csütörtök

Valahogy mindig félúton vagyok...

"Valahogy mindig félúton vagyok,
remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok,
úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út,
olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek, minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül:
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek,
S próbálok úton maradni,emberül."

~ Tölgyesi Csaba ~

2013. július 7., vasárnap

Ikerlángok és küldetéseik...

Ikerlángod egy nagyobb jóért jött a Világodba; azért, hogy ketten újat alkossatok.

Hogy megtisztítsátok lelketeket, egyesüljetek a Földön is, és együtt újabb lelkeknek segítsetek a Felemelkedésben. Ez egy önzetlen munka, amit másokért végeztek.

Ikerlángod nem azért jött, hogy beszűkítse a Világodat, és Ítélkezővé tegyen Téged, aki a rosszat elutasítja, és csak a jót engedi be az életébe.


 Hanem azért, hogy ne csak őt tudd szeretni, hanem mindenki mást is, egyformán. Amíg csak Őt szereted feltétlen, lángoló szeretettel, és mindenki mást elutasítasz, addig megakadályozod Magadat abban, hogy vidd a Fényt másoknak is, és addig nem értetted meg, hogy mit szeretne Életedbe hozni az Ikerlángod.

Ez nem azt jelenti, hogy jöjj össze minden jött-menttel, csak hogy elmenekülj a fájdalom elöl. Csak azt, hogy szeress mindenkit tiszta szívedből, és ne ítélkezz.

Így élhetsz Te is tisztább, boldogabb életet.

2013. július 2., kedd

Párosan szép az élet...


"Jobb egyedül menni, magányosan és szomorúan, mint másokkal olyan úton, mely méltatlan hozzánk."

Ezt te is tudod. Sokan élnek manapság egyedül, magányosan, sóvárogva, mert hiányzik valaki. A másik. Azt tapasztalják, hogy a legtöbb kitörési kísérlet kudarccal jár. Épp azt kellene odaadni, amit értékesnek tartunk magunkban: a színvonalunkat, a méltóságunkat. És mégis megteszik.



Elmondok valamit. Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte:

"Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital." - ezt mondta. Igaza volt. Kedvelte az embereket, és mindenkiben talált valami szerethetőt, és azt kereste.

Ismered a hajótörött Robinson történetét? Életének legfontosabb szereplője és hűséges társa egy Péntek nevű bennszülött volt, akinek a nyelvét sem beszélte. Őt szerette. Mit tehetett volna? Nem volt más a szigeten.

~ Heti útravaló Müller Pétertől ~

Az nem is élet, amit feladsz...

"Igen. Nehéz. Rohadtul nehéz, de megéri. Megéri minden egyes könny, minden fájdalom, az, amikor térdre rogyva zokogsz, mert úgy érzed, már nem megy tovább. Mindig megy. Mindig van tovább, leginkább akkor, amikor nem hinnéd. Csak menj. Ne csalj, gyakorolj, lépkedj megállás nélkül, de soha ne add fel. Túl könnyű lenne, és igen.. Az nem is élet, amit feladsz. Az valami, amit kaptál, de nem éltél vele – és az tudod luxus."

~ Oravecz Nóra ~

2013. július 1., hétfő

A lélek érintése...

"A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És ha lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, ha bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke."

~ Csitáry-Hock Tamás ~