2013. szeptember 29., vasárnap

Tanulj meg boldognak lenni!

"A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltűnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs."

~ Orovecz Nóra ~

2013. szeptember 28., szombat

Hittel hitetlenül...

Néha úgy érzem, az emberiség menthetetlen. Az emberi életet végigkísérik a nehézségek és a sorscsapások. Végtére is erről szól az élet: alkalmazkodunk a folyton változó körülményekhez. Kinek így, kinek úgy sikerül ez az alkalmazkodás, ám a legnagyobb probléma mégsem ezzel van, hanem a hittel... vagy inkább a hitetlenséggel...

Higgy magadban!

Az emberek nagy része képtelen elhinni, hogy ő is lehet sikeres, hogy ő is lehet boldog. Nap, mint nap azért dolgozik, hogy így legyen, ám a többség csak megszokásból végzi mindennapi 'rituáléit', mert valójában nem hisz abban, hogy neki sikerülhet. Nem hisz benne, mégis csalódott, ha valóban nem sikerül neki! Egész egyszerűen élvezi a szenvedést és a fájdalmat, mert lelke legmélyén nem tartja magát érdemesnek a sikerre, a boldogságra. Nincs hite önmagában... Mégis várja a csodát, ami csak nem akar eljönni. Végül pedig mintegy önigazolásként belesüpped élete mocsarába, és észre sem veszi, hogy azt a láptengert ő teremtette saját magának... hitetlenül.

~ Csillagf3nyke ~


2013. szeptember 21., szombat

Nem látlak, nem érintelek, de mégis érezlek...

"Nem látlak, nem érintelek, de mégis érezlek. Itt bent, a lelkemben van egy hang, ami csak veled szól szépen. Te hallod, amit én? A szívünk dallamát? Egy lélek, ami ketté vált és külön úton jár, de ugyanazon célért hajt. Önmagáért. Értem. Érted. Értünk. Mert egyek voltunk és egyek leszünk. Egy olyan dallam, ami csak együtt szólhat tisztán. Külön-külön is létezhet és szólhat, de csak együtt hangozhat igazán szépen."

~ Cser Melinda ~


2013. szeptember 12., csütörtök

Ünnep...

Az ünnepek egészen addig örömteliek, amíg minden szerettünk ott van mellettünk és szerencsés helyzetben jó viszonyt is ápolunk velük. Aztán telnek múlnak az évek, ér bennünket néhány tragédia és a születésnapokat, névnapokat, vagy a karácsonyi összejöveteleket már egyre szűkülő családi körben 'ünnepeljük'. Lekerül néhány teríték az ünnepi asztalról, és bár azt hisszük, hogy egy újabb boldog ünnep elé nézünk, az üresen árválkodó székek jelképezik a szívünk mélyén tátongó űrt is, melyet szeretteink hagytak maguk után...

Mikor elveszítesz valakit, aki szíved számára oly kedves volt, mindig a hiányára koncentrálsz... Én is ezt tettem, mindannyian ezt tesszük... Ám később eljött a pillanat, amikor már képes voltam elengedni a hiányát és arra próbáltam koncentrálni, amit itt hagyott... magából. Vannak azonban olyanok is, akik képtelenek erre az elengedésre: ők egész életükben gyászolnak... nem elveszített szerettüket, saját magukat! Azt a veszteséget, ami őket érte!

Nyolc évvel ezelőtt én is elveszítettem egy drága Kincset, Édesanyámat. Sokáig csak a hiányra koncentráltam, ahogyan azt teszi mindenki ilyen helyzetben... Aztán egyszer, nem is tudom mikor, átléptem a tükör másik oldalára és lekapartam a hátulján lévő fóliát és rájöttem, hogy az valójában egy üveg. Megláttam a másik oldalt is és elkezdtem arra koncentrálni, hogy mit kaptam a Sorstól... 

22 évet... 22 csodás évet egy olyan Anyával, aki pont olyan volt, mint ahogyan az a nagy könyvben meg van írva... gondoskodó, szerető, óvó, féltő, odaadó, önfeláldozó, szeretetre méltó, anya, barátnő, tanító, védelmező, néha szigorú, de mindig az én érdekeimet szem előtt tartó... egyszóval igazi ANYA, csupa nagybetűvel. 

"Az Anyák Isten különleges ajándékai a gyerekeknek..."
Nézhetném azt is, hogy 'csak' 22 évet kaptunk, holott lehetett volna az 50 is... de ha jól belegondolsz, van, akinek ez soha nem adatott meg. Ezért érzem úgy, hogy mérhetetlenül szerencsés vagyok és hálával tartozom a Sorsnak, hogy ilyen szülőkkel áldott meg. Bár ez a bejegyzés Anyuról szól, Apu érdemeit sem szeretném kisebbíteni, hiszen ketten neveltek fel bennünket, engem és Öcsémet, tisztességben és szeretetben. És ezért minden nap hálát adok az Égieknek.

Lehet, hogy Anyu fizikai síkon már nincs velünk, de itt él bennünk tovább... bennem és Öcsémben is.. Apuban, Mamában, Keresztapuékban... meg mindenkiben, aki szerette Őt és aki jó szívvel emlékezik rá.

Próbálom úgy élni az életem, hogy amit tőle kaptam, azt majd a saját gyerekeimnek is át tudjam adni. Minden egyes szeretetmorzsát, amit valaha is csak nekem adott! A gyermekeimben fog tovább élni... így elmondhatjuk, hogy nem élt hibába! Teremtő volt! Méghozzá a legnemesebb! Számomra mindenképp!

52 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot Anyu! Ez a bejegyzés az Ő emlékére és tiszteletére született! A könnyeimet pedig nem a fájdalom szülte, hanem az a mérhetetlen szeretet, amit iránta érzek! Szívünkben tovább élsz!

~ Csillagf3nyke ~
(kép: Pinterest)

2013. szeptember 9., hétfő

Csillagot vársz…

"Hullócsillagot. Nézed a végtelen eget, és közben arra gondolsz, hogy bár ehhez a végtelenséghez képest mennyire semmi vagy, mégis, lelkedben a világmindenségnél nagyobb érzések férnek el. De most nem is ez a fontos. Hanem a hullócsillag. Amit vársz. Hogy kívánj valamit. És amikor az égen feltűnik, arra gondolsz, aki ugyanilyen várva, ám mégis, váratlanul megjelent az életedben, és arra vágysz, azt kívánod ezekben a pillanatokban, hogy Ő ne röpke életű hullócsillag legyen az életedben.

Hanem örök Napod."

 ~ Csitáry-Hock Tamás
~



"A szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál."

2013. szeptember 8., vasárnap

Szereted azt, ami már a Tiéd?

"A boldogság nem arról szól, hogy megkapod-e, amit akarsz, hanem, hogy szereted-e azt, ami már a Tiéd.
Tanuld meg értékelni azt, amid van, mielőtt az idő megtanít értékelni, azt amid volt."

~ Túróczy Zoltán - Tanács ~

2013. szeptember 7., szombat

Játszmák nélkül, tisztán...

"Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül. Tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Fog levegőt kapni, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és ő feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma." 

~ Oravecz Nóra ~