2013. október 30., szerda

Az ideális nő...

"Egy férfiatlan férfi mellett a nő kénytelen kihozni magából több férfiasságot, és egy férfias nő mellett a párja lágyságra, engedményekre kényszerül, vagy már eleve olyan volt, nőies, mert így választották egymást.
Ahogy torzul az egyik, úgy torzul a másik is.
És igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.
És fordítva.
Ez így van a párkapcsolatban és a társadalomban is.
A torz férfi világában a nő sem lehet "ideális".
Amikor a mai nők szabadságharcában az a vád éri a női nemet, hogy a sokféle férfias tevékenysége helyett miért nem őrzi inkább az odaadó feleség és a családot összetartó anyai szerepét, miért nem csak asszony és csak nő, a szigorú kritikusok megfeledkeznek arról, hogy azért, mert ők nem igazán férfiak.
Erről nem tudnak, s nem is óhajtanak tudni."

~ Müller Péter: Férfiélet, női sors ~

Az ember: teljesség

"A lelkünk nem férfi-, vagy női lélek. Mindkét princípium bennünk van. Az a kérdés, melyik sorsszerepet játsszuk el az élet színpadán. Ilyenkor az egyik oldalunk fénybe kerül, a másik árnyékban marad - de bennünk van.
Az ember: teljesség.
Nincs olyan férfitulajdonság, ami egy nőben ne rejlene - és nincs olyan női tulajdonság, amelyet egy férfi ne lenne képes felhozni magából.
Ha csak az elfojtás nem tökéletes."

~ Müller Péter: Férfiélet, női sors ~


2013. október 29., kedd

Boldogtalan embereket nevelünk...

"Ha a kisfiúkat úgy neveljük, hogy fojtsák el magukban a "lányos" tulajdonságokat ("Nem illik egy fiúnak sírni! Katonadolog!"), és a kislányokat úgy, hogy nyomják el magukban a fiús, nehezen fékezhető, vad természetüket, bizonyosak lehetünk abban, hogy boldogtalan emberekké tesszük őket, teli görccsel, bűntudattal és diszharmóniával. És egy olyan társadalmat hozunk létre, ahol az emberek nem szeretik egymást. Ha nő lennék, nem tudnék olyan férfival élni, akinek nem láttam még könnyeket a szemében."

~ Müller Péter: Férfiélet, női sors ~

2013. október 27., vasárnap

Férfiélet, női sors...

"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.
És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény.
Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.
A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.
Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban.
Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság.
A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.
A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.
Nem tudom, milyen világ jön.
De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.
Ebben bizonyos vagyok." 

~ Müller Péter

2013. október 25., péntek

Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt...

"Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt... úgy igazán... Találd meg azt, aki a lelkedet szólítja meg. Akit nem ésszel választasz. Dobd el az ideálisról alkotott listát. Csak figyelj. Figyeld a szemét. Hallgasd a szívét. Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt... Szeresd őt észérvek, indok nélkül. Önmagáért. Ne azt mondd, hogy meghalnál érte. Azt mondd, hogy élnél érte. Mondd el neki, hogy boldoggá tesz a lénye. Öröm, hogy melletted van. Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt... Szeresd minden arcát, és ő meggyógyít. Gyógyítja sebeidet, mely magányossá tett és elkülönít mindentől és mindenkitől. Visszavezet elhagyatott lelkedhez, gyógyítja megtört szívedet. Ha jobbá akarod tenni a világot, szeresd a Nőt, kit lelked hívott..."

2013. október 13., vasárnap

Érintés

Érintés... Milyen gyönyörű szó! De csak akkor, ha tudod, hogy valójában mit is jelent... Nem! Én nem arra a jelentésére gondolok, amelyet bármely lexikonban megtalálsz... Tudod itt arról van szó, hogy egyetlen érintés mennyi mindent jelent... Amikor az az ember, aki szeretettel nyilvánul meg feléd, és akit tiszta szívedből szeretsz, egyszer csak végtelenül gyengéden megérinti bőrödet...

Szinte érzed, ahogyan leheletfinom érintése a lelkedig hatol... Ujjai gyengéden simítják bőrödet, de Te mégis sokkal többet érzékelsz... Nem csak azt, ahogyan a bőr a bőrrel összeér... Lélekfelemelő pillanat! Szó szerint! A lélek színtiszta energia... ezért érzed azt a bizsergető melegséget ott, ahol megérint... A lelked is egyből melegséggel telik meg... Két lélek néma és mégis mindennél többet mondó találkozása... a végtelen szeretet és odaadás megnyilvánulása... Maga a színtiszta SZERETET!



Pedig csak egy érintés... Nem, mégsem „csak” egy érintés.... Ez maga „Az Érintés”!

~ Csillagf3nyke ~

(2011. június 7.)

A tudat ébredése #1

2013 a változások éve... számomra mindenképp!

Rengeteg minden történt velem az elmúlt pár évben, olyan dolgok is, amelyek gyökeresen megváltoztatták az életemet. Rengeteg megválaszolásra váró kérdés volt és van is bennem, ám időközben megértettem: nem minden kérdésre kell azonnal választ kapnom, hiszen ha eljön az ideje, úgy is minden puzzle darab a helyére kerül és végül összeáll a kép maga.

Idén tavasszal azonban valami megváltozott: nem körülöttem, jóval inkább bennem. Elkezdtem más megközelítésből látni a dolgokat és sok mindenre rájöttem. Ráébredtem, hogy minden úgy jó az életemben, ahogy éppen van és minden ember, aki fontos számomra, ott van, ahol épp lennie kell. Korántsem tökéletes az életem, de tudom, hogy lelki fejlődésem érdekében most ezeket a dolgokat kell megélnem.

Igyekszem folyamatosan tanulni és fejlődni, levetkőzni a türelmetlenségemet és a kíváncsiságomat, hogy ne akarjak mindig válaszokat kapni minden kérdésemre. Jó úton haladok, ám valami mégsem volt kerek.

Az egyik közösségi oldalon elkezdtem követni pár olyan oldalt, amely a pozitív gondolkodás mellett egyre inkább a spirituális dolgok irányába terelt. Egyre többször gondoltam arra, talán nekem is el kellene mennem egy-két oldásra, mert bár nem éreztem, hogy katasztrofális lenne az életem, úgy gondoltam, ki tudja, milyen blokkokat görgetek magam előtt, amelyeket előző életeimből hoztam 'át'. Végül mindig lebeszéltem maga, hogy megvagyok én ezek nélkül is, ám az élet úgy hozta, hogy mégiscsak ráléptem erre az útra.

Barátnőm elvitt deekshára [a deeksha (ejtsd: diksa) szanszkrit eredetű szó, jelentése: áldás], amely hozzásegít a tudatos életmód elsajátításához. Már az első alkalom is hihetetlen élmény volt, bár mint menet közben kiderült, egyelőre csak a felszínt kapargattuk. A tudatosság lényege, hogy mélyen meg kell élnünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy végleg túl tudjunk lépni rajtuk.

Tudtam és éreztem, hogy bennem is vannak blokkok, amelyeket fel kell oldanom ahhoz, hogy jóval 'sikeresebb' életet tudhassak magaménak, de azt nem gondoltam volna, hogy ez a blokk az Anyu elvesztésével járó gyász nem 'teljes' megélése miatt alakult ki bennem. Akkor úgy éreztem, beledöglök és nagyon sokáig gyászoltam, ám valójában tényleg nem élhettem meg úgy, ahogy kellett volna. Nyolc évvel ezelőtt életem egyik legfontosabb részét veszítettem el, de nem omolhattam össze, mert ott volt az épp érettségi előtt álló Öcsém, Apu, aki 25 év házasság után veszítette el a társát, Mama, aki a lánya halálát követően négy héten belül a férjét is elveszítette. Egyszerűen nem omolhattam össze, mert mindenki belém 'kapaszkodott', nekem pedig tartanom kellett bennünk a lelket. Három évig voltam mellettük, az egész életemet és saját magamat szorítottam háttérbe értük, hogy nekik jó legyen.

Egy pillanatig sem bánom, hogy így döntöttem, de eljött a pont, amikor nekem is tovább kellett lépnem. Legalábbis azt hittem, hogy azt teszem. Elkezdtem munkát keresni Szentesen és Tatabányán, ahová főiskolára jártam és végül ott kaptam hamarabb munkát. Odaköltöztem - Apu nagy bánatára - és bár tudom, hogy sok konfliktus kiváltója volt az én 'távozásom', valójában nem csak magamért, hanem értük is tettem. Nem gondoskodhattam róluk tovább, mert ha ezt teszem, akkor örökké így maradt volna minden. És azt nem akartam. Nem bújhatunk el a gondok és megváltozott körülmények elől, nekünk magunknak is változni kell. Ezért megtettem azt a lépést, amit akkor csak én mertem...

Most, öt évvel később is úgy érzem, helyesen döntöttem akkor, mert Apu is és Öcsém is nagy változásokon mentek keresztül. Tudnak gondoskodni magukról, nincsenek kiszolgáltatva senkinek és mindkettőjüknek lehetősége van az újrakezdésre. Persze tudom, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen, de ha jól magunkba nézünk, egyikünk sem olyan már, mint régen... a dolgok változnak körülöttünk, de mi is változunk, mert változnunk kell, hogy fejlődhessünk. Én is rengeteget változtam az elmúlt öt év során és bár az embernek mindig vannak gondjai, úgy éreztem, a mély gyászon már túl vagyok...

Aztán jött Mariann, az Áldás-adó, aki felvilágosított, hogy ez egyáltalán nincs így. Nem véletlenül nincs még gyerekem és nem véletlenül nem is érzem még magam késznek az anyaságra, hiába múltam már harminc. Az sem véletlen, hogy egyszerűen nem bírom elviselni magam csak fekete hajjal. Próbáltam a múltkorában világosítani rajta, de egyszerűen nem tetszett. Tény és való, hogy sok fekete ruhám van, bár emögött más is áll (a fekete slankít, ráadásul mindig elegáns), de egész egyszerűen mélyen legbelül még mindig gyászolok és én ezt észre sem vettem.

A tudatosság lényege abban áll, hogy ahelyett, hogy elmenekülnénk a gondok elől, megállunk és szembenézünk vele. Most én is ezt teszem, bár tudom, hogy iszonyúan padlóra fog küldeni, de tudom, hogy meg kell élnem azt a gyászt, amit nyolc évvel ezelőtt elfojtottam. Muszáj, mert szeretném feloldani magamban ezt a blokkot, sőt, ezzel a leendő gyermekeimnek is csak jót fogok tenni, hiszen őket ez a 'teher' már nem fogja nyomni.

Maga a deeksha bő egy órás 'procedúra', melynek első lépéseként egy közös meditáció keretében megtisztítottuk a hét fő csakrát, majd az Áldás-adó segítségével kértem egy áldást magamra. Mariann felkészített, hogy ne lepődjek meg semmin a csakratisztítás során, illetve utána (több órával, vagy akár több nappal később is), ugyanis bármilyen 'tünet' előfordulhat: fejfájás, orrfolyás, hányinger, hidegrázás, bizsergés, nyugtalanság.

Első alkalommal vettem részt ilyenben, és bár nincs nagyon összehasonlítási alapom, de úgy érzem, nekem ez aránylag egy 'nyugis' folyamat volt. A fejfájás nálam is jelentkezett, illetve éreztem, ahogy beindul a méregtelenítés (a vesém és a májam egyből elkezdett dolgozni), volt egy kis bizsergés, szívszúrás, hidegrázás, a végtagjaim teljesen kihűltek, olyan volt a kezem, mint egy jégcsap, de éreztem a Mariann által közvetített energia melegségét is. A legdurvább érzés viszont az volt, mikor az áldás-kérés részeként a kezét a fejem tetejére helyezte és elkezdett az energia áramlani. Szinte összepréselt, az összes izmom megfeszült a folyamat közben... furcsa, mégis jó érzés volt.. főleg az utána lévő éjszaka, amikor iszonyatos nyugalmat éreztem és teljes békességben aludtam.. úgy, ahogy hónapok óta nem.

Az elmúlt négy napban, gondolom a tisztulás részeként, folyamatosan folyt az orrom. Olyan volt, mintha meg lennék fázva, de mégsem, mert semmi más tünetem nem volt mellé. Egyedül a szívszorítás jön még elő, de ez is teljesen normális. Szerdán megyek a következő deekshára, az érzésem szerint jóval 'keményebb' menet lesz és jóval mélyebbre tudunk majd menni, ezáltal jóval inkább megvisel majd, de nem érdekel, mert szembe kell néznem a gyászommal, hogy a múltat lezárva a maga teljességében élhessem meg a jelent. Mert ha nem így teszek, tudom, hogy jövőm sem lesz.

2013. október 12., szombat

Hiszem...

Hiszem, hogy okkal születünk a Földre,
és hiszem, hogy ez nem először és nem utoljára történik.
Hiszem, hogy a folyamatos tanulásért vagyunk itt
és hiszem, hogy küldetésem, feladatom van.
Hiszem, hogy nem egyedül kell végigmennem ezen az úton,
mert hiszem, hogy odafentről vigyáznak rám és terelgetnek.
Hiszem, hogy nincs rossz út, vagy rossz döntés,
mert vannak dolgok, amiket úgyis meg kell tapasztalnom.
Hiszem, hogy a döntéseim által leszek egyre több és jobb,
és hiszem, hogy a nem döntés az igazi kudarc.
Hiszem, hogy az Élet mindent megad, amire szükségem van,
és hiszem, hogy mindent elvesz, amire már nincs.
Hiszem, hogy a halál nem a vég, hanem valaminek a kezdete.
Hiszem, hogy a Sorsom előre meg van írva,
de hiszem, hogy formálhatok rajta.
Hiszem, hogy nem a körülmények formálnak bennünket,
hanem mi formáljuk és teremtjük a körülményeinket,
és hiszem, hogy a megoldás kulcsa is a mi kezünkben van.
Hiszem, hogy az álmok megvalósíthatóak,
mert hiszem, hogy tiszta szívvel és kitartással bármit elérhetek.
Hiszem, hogy a szavaknak hatalmas ereje van,
de tudom, hogy igazi értéke csak a tetteknek.
Hiszem, hogy a szeretet minden szakadékot áthidal,
de tudom, hogy az igaz szeretethez hatalmas bátorság kell.
Hiszem, hogy senki sem menekülhet önmaga és sorsa elől,
de tudom, hogy mégis sokan megpróbálkoznak vele.
Hiszem, hogy minden elénk gördülő akadály legyőzhető, 
de tudom, hogy a legnagyobb győzelmet csak önmagunk felett arathatjuk.
Hiszem, hogy egyszer Te is belátod: nem változtathatod meg a világot,
de hiszem, hogy majd megérted: nem is kell mindent elérned
ahhoz, hogy boldog legyél...

~ Csillagf3nyke ~


2013. október 6., vasárnap

Ne légy önmagad ellensége...

„Az Univerzum nem adhatja meg azt amire vágysz, ameddig a rezgéseidet elő nem készítetted a fogadására.
Ha a vágyad gondolata bármilyen okból is feszültséget kelt benned, akkor tudd, hogy épp blokkolod az utat. Ha jól érzed magad miközben a vágyadra gondolsz, akkor szabad utat hagysz a megvalósulásnak.”

~ Abraham-Hicks ~

2013. október 5., szombat

Könnyekkel írt álmok...


Van az úgy, hogy hiába teszed bele szíved-lelked, csak nem akarnak valóra válni azok az álmok... Hosszú hetek és hónapok munkája van mögötted, és bár úgy érzed, minden tőled telhetőt megtettél, a siker még sem akar beköszönteni... és egyszer csak eljutsz arra a pontra, amikor hangosan és érthetően kimondod: 'Feladom!'

Te, aki vakon hittél a sikerben és nem érdekelt, mások mit mondanak, vagy milyen vehemenciával próbálnak meg lebeszélni, Te, aki hitted, hogy meg tudod csinálni, egyszer csak azt mondod: elfogyott az erőm és vége! Befejeztem!


Megadod magad az Élet előtt és csak potyognak a könnyeid... végeláthatatlan tengerré duzzadva adják a világ tudtára, hogy összetörtél... Darabjaid szanaszét terülve fekszenek a padlón, mint az asztalról levert félig teli borospohár, mely édes vörös nedűjének minden egyes cseppjét szétfolyatta már...

Lesújtva és megsemmisülve várod, hogy vége legyen a világnak, ám a megváltás csak nem akar jönni. A Föld ugyanúgy forog tovább, mintha mi sem történt volna... Valójában csak a Te világod omlott össze... ráadásul rajtad kívül senki sem vette észre...

Vársz, csak vársz, a végén már magad sem tudod, mire... aztán hirtelen megszólal benned egy hang és azt mondja: 'Ideje felállni, pihentél már eleget!' Nem kérdezed az okát, nem firtatod, hogy ki és miért kért erre, egyszerűen csak engedelmeskedsz neki: felállsz, letörlöd könnyeid, lerázod magadról a port és megteszed az első lépéseket... Ismét! Hiszen hányszor végigcsináltad már ezt!


Magad sem tudod miért, de mész tovább... Mert valami, ott legbelül nem hagy nyugodni és hajt előre... Mert az álmok már csak ilyenek... nem hagyják, hogy feladd! Ha pedig valamiért érdemes küzdeni, akkor bizony azok az álmaid! Mert az álmok visznek bennünket tovább... előre!

Igen, megtörtem! Igen, egy pillanatra elfelejtettem, miért is küzdök valójában, de már tudom, hogy mennem kell tovább az utamon, amely ugyan göröngyös, de az enyém! És nincs az a pénz, amiért lemondanék róla! Nem akarok egy lenni a sok közül és nem is vagyok az, hiszen engem az álmaim vezetnek! Ők visznek előre, őket követem és tudod mit? Inkább térdre esem százszor, minthogy egyszer is lemondjak róluk! Könnyekkel írt álmok...

~ Csillagf3nyke ~

2013. október 3., csütörtök

Higgy a legvégsőkig...

"Egyre kérlek Téged. Higgy. Higgy a legvégsőkig. Mert akármilyen nehéz is a lecke, csak érted van. Nézz szembe vele. Harcolj a legerősebb oroszlánként, hogy aztán a legszelídebb őzikévé válhass. Hasson rád a világ fájdalma. Érezd a legrosszabbat, hogy megélhesd a legjobbat is. Tarts ki. Tarts ki érte! Tarts ki azért, mert várnak rád valahol. Valakinek te vagy a legszebb álma és a legerősebb fonala a lelkével. Valakinek mindent jelentesz. Egyre kér téged! Várj és élj úgy, mintha csak ott lenne veled. Mert ott van. Ott van minden sóhajodban. Gondolj rá és érezni fogja. Ott vagy vele minden lélegzetben. Csukd be a szemed mikor a legjobban fáj és tarts ki!"



~ Cser Melinda ~

2013. október 1., kedd

Ne ragaszkodj túlságosan semmihez sem...

"Ne ragaszkodj túlságosan semmihez sem.
Ha mégis ezt teszed, a dolgok és személyek kicsúsznak a kezeid közül és természetüknél fogva, saját útjukat kezdik járni. Ez nem baj, ez a helyes. Mindennek és mindenkinek megvan a maga útja. Egy embernek, egy állatnak, de még egy autónak is.
Nem azért születtél, hogy birtokolj, bár manapság sokan élnek ebben a tévhitben. Ugyanis ebben a világban minden egyes dolognak, - legyen az élő vagy élettelen – már megvan a maga sorsa.
Te csupán segíthetsz nekik azzá válni, ami felé sorsuk viszi őket. Lehetsz jó útitárs és lehetsz nyűg is, rajtad áll melyiket választod.
Az igazi szeretet nem az, mikor igába hajtasz egy lelket, mondván: „csak jót akarok neki!”….- a szeretet szabaddá, nem pedig rabbá teszi a másikat.
Hagyj mindent a maga útján megtörténni. Mutasd ki a szeretetedet, de ezt ne keverd a birtoklással, mert ez utóbbi tönkreteheti az egész életedet és azok életét is, akik a sorsodban körülvesznek Téged.
Ne birtokolj, ne ragaszkodj….és ha így teszel, egy napon a Tiéd lesz minden, amiről csak álmodhattál…de nem a birtoklásból nyert erőszak által, hanem a lelked mélyéről fakadó, igaz szeretet erejével…"

~ Árvai Attila ~