2013. december 31., kedd

Viszlát 2013, Helló 2014!

December utolsó napján az a szokás, hogy egy kicsit visszatekintünk az elmúlóban lévő évre, majd éjfélkor nagy koccintások közepette üdvözöljük a ránk köszönő szép új esztendőt.

Ilyenkor mindannyian azt reméljük, hogy magunk mögött hagyhatunk minden gondot és reménykedünk benne, hogy az új év szebb, jobb és boldogabb lesz számunkra, aztán ha szerencsénk lesz, akkor még pár napig ebbe az illúzióba süppedve élhetünk, ám az Élet mindig hamar kijózanít bennünket, hogy a szánkba repülő sült galamb továbbra sem létezik.

Ne gondoljátok hát, hogy 2014-ben majd minden gondotok magától megoldódik, javulni fog anyagi helyzetetek, boldogabb lesz párkapcsolatotok vagy házasságotok. Az új esztendő is csak azok számára hoz sikert, akik hajlandóak érte tenni... de nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy igazán. 

Naiv dolog lenne azt gondolni, hogy azáltal, hogy átlépünk egy új évbe, majd minden más megvilágításba kerül. Tudd, hogy az életed megfordítása nincs új évhez, de még csak időhöz sem kötve. Szimplán csak kell egy elhatározás... az a bizonyos Elhatározás, hogy akkor itt és most befejezed korábbi nyomorúságos életed és a saját kezedbe veszed az irányítást. 


Mert minden csak rajtad múlik... azon, hogyan is fogadod a jót és miként nézel szembe a rosszal. Hogy képes vagy-e meglátni, hogy az adott helyzet mit akar neked mutatni, tanítani. Hogy képes vagy-e legyőzni önmagad és hajlandó vagy-e meglátni, hogy korlátaidat Te magad állítod. Hogy képes vagy-e felismerni, hogy az erő benned van minden álmod megvalósításához. Hogy képes vagy-e belátni, hogy csak a tetteid tesznek azzá, aki vagy, nem pedig a szép szavak. Hogy képes vagy-e azzá válni, akinek valójában születtél, vagy inkább az egyszerűbbnek tűnő utat választod és úgy élsz, ahogyan mások elvárják tőled, miközben észre sem veszed, hogy az élet, amelyet élsz, nem is a tied.

Ezért hát 2014-re nem békét és boldogságot kívánok Neked, hanem erőt és kitartást ahhoz, hogy azzá az emberré tudj válni, akinek valójában lenned kell, hiszen ezáltal a béke és a boldogság is szívedbe költözik.

2013. december 29., vasárnap

Békében magaddal...

"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle... kész vagy bármikor elengedni... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer."

~ ismeretlen ~

2013. december 26., csütörtök

Karácsonyi versike

Nálam karácsonyfát idén se keress,
nem lesz sem ajándék, sem ünnepi feles.
A színjátékot ezúttal is meghagyom másnak:
örülni egy pénzért megvásárolható tárgynak.
Az én ajándékom pénzben nem mérhető,
a szeretet-ajándék épp ezért
kevesek számára érthető.
Így hát láthatatlan csomagom
nem is kapják meg sokan,
csupán csak azok,
kiknek szívemben
kitüntetett helye van.
És ha úgy gondoltad,
 hogy idén kimaradsz,
nézz jól szét a
karácsonyfád alatt.
Aprócska csomagot keress
a derengő fényben,
s tudd, hogy mindig lesz,
ki jó szívvel gondol Rád
nem csak e jeles eseményen.

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!


~ Csillagfényke ~

2013. december 24., kedd

Kedvesemnek…

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

~ Ernest Hemingway ~

Tudod Kedvesem, sokszor érzem úgy, hogy képtelen vagyok elmondani Neked, valójában mit is érzek irántad. Folyton csak keresem a szavakat, aztán időről időre rájövök, hogy amit érzek, itt legbelül, a szívem legmélyén, az egész egyszerűen megfogalmazhatatlan. Nincsenek rá szavak, mit jelentesz nekem… „Az én semmiségemben Te vagy a Mindenem!”

Reggelente, mikor hamarabb ébredek, mint Te, csak némán nézlek és mosolyog a szívem… aztán mosolyra görbül a szám és könny szökik a szemeimbe… Hálát érzek… végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy az utamba sodort és nekem adott, mert Nélküled üres lenne az életem.

Puszta lényed által értelmet nyert minden, Te töltöd meg az életemet Szeretettel, mert Te magad vagy a Szeretet. Minden nap minden órájában, minden percében és minden másodpercében érzem a szereteted, amellyel körülölelsz és amellyel úgy óvsz, mint anya a gyermekét. Ha valami bánt, kérdezés nélkül átölelsz és csak szeretsz, nem kellenek a szavak sem, hiszen érzed minden rezdülésem. Hiszel bennem és támogatsz, legyen szó bármiről és mindig ott vagy velem, amikor mindenki más magamra hagy… Igaz társam lettél! Olyan társ, aki nem akar megváltoztatni, én mégis az odaadó szereteted által jobb emberré váltam. Olyan társ, aki egyetlen mosolyával képes elűzni minden bánatom, aki előtt nyitott könyv vagyok, Ő mégsem él vissza azzal, amit belőlem kiolvas…

Nehezen indult a kapcsolatunk, sok megpróbáltatással, mi mégis túléltünk mindent és helyrehoztunk minden kezdeti bukdácsolást. Mert akartuk a változást, mert éreztük, hogy ami kettőnknek megadatott, az jóval többet érdemel, mert tiszteltük és szerettük a másikat akkor is és most is… öt évvel később.


Öt évvel ezelőtt csak remélni mertem, hogy egy olyan kapcsolatba kezdek bele, amely nem töri darabjaira a lelkem, ma viszont már bizton tudom, hogy melletted hajlandó lennék leélni egy egész Életet…

Bármilyen küzdelmes és nehéz is legyen az Életünk, az, hogy esténként melletted alhatok el és hogy reggelente melletted ébredhetek, hatalmas ajándék számomra. Talán ezért nem is vágyom karácsonyi ajándékra… hiszen öt évvel ezelőtt már megkaptam Életem legszebb ajándékát: Téged!

Boldog ötödik évfordulót Kincsem! Elmondhatatlanul szeretlek!

2013. december 23., hétfő

Karácsonyi üzenet


Itt a régóta várt pillanat! Mostanáig kóboroltál az üzletekben, plázákban, butikokban. Mostanáig fizettél, szállítottál, főztél, sütöttél, csomagoltál, cetliket írtál, takarítottál, hurcoltad haza a fát, fölállítottad, gyertyákkal, izzókkal, angyalhajjal ékesítetted.

Dolgoztál, robotoltál, igyekeztél, lihegtél, és gyötörted a lelkedet: „Kit felejtettem ki?” Most végre itt van mindenki. Akikre azt mondja a nyelvünk: a hozzátartozóid. Jó szó. A sok milliárd ember nem tartozik hozzád. Ezek igen. Ők jönnek el az ágyadhoz, ha beteg leszel, és ők állnak majd legközelebb a koporsód körül. A többi ember távolabb él tőled. Most itt van körülötted az a néhány ember, aki a sorsod játékában főszerepet kapott, nem tudni, miért. Mint egy színdarab fontos jelenetében, összejöttek mind, csomagokkal, éhesen, türelmetlenül, zajongva, zűrös és csillagtalan lélekkel – mert manapság a lelkünk zűrös, zaklatott és csillagtalan.

Az is lehet, hogy nincs itt senki. Most van az a pillanat, karácsony estén, amikor rád szakad az érzés, amit a hétköznapok során nem éreztél, mert megszoktad – hogy egyedül élsz. Nincs senkid. Sokan éljük át ilyenkor a magányt. És sokan a lázas nyüzsgést, a zűrzavart, az örömöt, hogy együtt vagyunk végre… és azt is, hogy ebből az „együttből” hiányzik néha a meghittség. Még jó, ha a fa körül elhangzik a „Mennyből az angyal”, de ez sem az igazi, mert a mohó szemek a földet kutatják, a fa alatti csomagokat: „Mit hozott Jézuska?”

Elfelejtettük, hogy Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák, halála után. Jézuska csak békét tud hozni. És csendet a szívben. És szeretetet – ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. És láthatatlan. Nincs benne lihegés, nyugtalanság, idegesség és lárma. Szertelen lélekkel nem lehet szeretni. Benne van a csodálatos magyar szóban: hogy aki SZER-telen, az nem SZER -et.


Nyugodj meg. Találj egy pillanatot, vagy kettőt, és menj ki a levegőre. És szívd be magadba az éltető, friss levegőt. Mélyen. Jó mélyen, és többször is. Sóhajts ki, és lélegezz be. Lassan, mert a sóhajtás és a lassú, mély lélegzés megnyugtat. És ha egy kicsit megnyugodtál végre, nézz föl az égre. Ha csillagos az ég, válassz ki egy csillagot. Ha felhős, tudd, hogy a csillagod azért ott van, csak nem látod, mert felhő takarja. Ha hull a hó, hagyd, hogy arcodra hulljanak a hópihék: az angyalok küldik neked, a végtelenből – és ingyen. Éld át a csodát. A mindenséget – és önmagadat.

És most figyelj jól: A karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van – és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska az egész elmúlt éved sötétségét eloszlassa! Várj egy kicsit, míg érzed, hogy a kis gyerekláng megerősödik benned. És utána menj vissza a hozzátartozóidhoz. Vidd be nekik a békédet. És az új arcodat. És azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba – hanem az egész világmindenség. És a legszebb ajándék: egy ölelés. Egy mosoly. Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”.
 
~ Müller Péter ~
 

2013. december 19., csütörtök

Elmúlt...

"Az elmúlt időszak fájdalmai megmutatták, hogy az úton elindultál, de még közel sincs vége. Fel kell számolnod saját korlátaidat és félelmeidet. Gondoltad sokszor azt, hogy túl vagy dolgokon, de újra megkaptad őket. Sokat töprengsz azon, még mi lehet az akadály, miért van itt újra. Rájössz, hogy ezt a hiányt és félelmet eltemetted magadban, de nem engedted el. Elléptél előle, eltávolodtál tőle, messzebb kerültél, de nem oldódott meg. Nem egyenlítődtek ki az energiák, mert a másikban is ott maradtak az érzések. Most egyszerre zúdult rád minden. Megszabadultál ezektől, így helyre állt a rend benned. Jönni fog még sok félelem, de most már nem félsz. Megküzdesz mindegyikkel, hogy aztán a békét megleljed, magadban."