2014. december 21., vasárnap

Nincsenek véletlen találkozások...

"Fogadd el: ha bárki belép az életedbe, azért van, mert valami információt hordoztok egymás számára. Dolgod van vele. Ne hadakozz, ne ellenkezz, csak figyelj! Mi a lecke a kapcsolatban, és kinek szól? Nincsenek véletlen találkozások. Minden okkal történik. Előre meghatározott, pontos és precíz terv alapján. Nincs más dolgunk, mint felismerni a tanítást."

~ Mohácsi Viktória ~


2014. december 14., vasárnap

Engedd el, s a tiéd...

"A szerelem nem térben és időben létező vonzalom. Nem birtokolni kell a másikat, a boldogsághoz nem kell feltétlenül mellette élni. A szerelem érzése megmarad. Engedd el, s a tiéd..."

2014. december 13., szombat

Mert van, aki örökké szeret...

"Az ember akit a Sors melléd rendel, sohasem akkor jön el és sohasem úgy, ahogyan várod. Lehet, hogy nehéz meglátni a benne rejlő kincset. De Ő az aki vigyáz rád... És talán Ő lesz az, aki megérinti a megérinthetetlent. Aki örökké szeret...és elenged, ha kell. Egy napon ráébredsz, hogy minden mulandó. És nincs ehhez fogható."

2014. december 12., péntek

Senki sem mondhatja meg, kit szeressek...

"Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. Lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság."
~ Müller Péter ~


2014. december 6., szombat

Caramel: Végtelen

Ki az, aki tudja merre fúj a szél?
Ki az, aki tudja hol talál a holnap?
Ki lesz majd aki biztos elkisér,
Ha majd rossz napokon félelmek elrabolnak.

Nem volt még aki nem hibázta el,
Nem volt még aki semmit nem veszített.
Amit féltünk olyan könnyen illan el,
Lehet, megéget, ami tegnap felhevített.

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át,
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át,
Hittem már délibábnak a nap sugarát,
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát.
A szívedbe lát.
A szívedbe lát.
A szívedbe lát.

Ref.:
Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem
Végtelen!
Végtelen!

Körbe zárt már a végtelen sötét,
Az esti égbolt csillag tengerében.
Véget nem érő télnek hidegét,
Túléltem emléked rejtekében.

Ki az, aki tudja, hol van épp a láz,
Sokszor elhittük már játékát a fénynek.
Vakságba, vagy arany ködbe zársz,
Az érző szívek útvesztőre lépnek.

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át,
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át,
Hittem már délibábnak a nap sugarát,
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát.
A szívedbe lát.

Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem.

Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem
Végtelen!
Végtelen!
Végtelen!

Végtelen! 
 
 

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.
Nem harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak hiú szemeim,
Meghalt ifjúságom,
De Őt, a fényest, nagyszerűt
Mindörökre látom.

2014. december 5., péntek

Mi az Élet?

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...)

A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk.

Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

~ Müller Péter ~

2014. szeptember 6., szombat

Far From Home...

Another day in this carnival of souls
Another night settles in as quickly as it goes
The memories of shadows, ink on the page
And I can't seem to find my way home

And it's almost like
Your heaven's trying everything
Your heaven's trying everything
To keep me out

All the places I've been and things I've seen
A million stories that made up a million shattered dreams
The faces of people I'll never see again
And I can't seem to find my way home

Cause it's almost like
Your heaven's trying everything to break me down
Cause it's almost like
Your heaven's trying everything to keep me out

Cause it's almost like
Your heaven's trying everything to break me down
Cause it's almost like
Your heaven's trying everything
Your heaven's trying everything to break me down
To break me down
To break me down

Your heaven's trying everything
Your heaven's trying everything to break me down 
 
 

2014. augusztus 31., vasárnap

Falak...

Azzal, hogy falat húzol a szíved köré, nem véded meg magad, csak kizársz másokat, akik fontosak lehetnének.
 

2014. augusztus 27., szerda

Láthatatlan kötelékek...

"Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, ...marad valamilyen láthatatlan, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés, mely ellen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak..."

2014. augusztus 16., szombat

Dobd le láncaid!

Eljön a nap, amikor már nem akarsz megfelelni másoknak. Amikor már nem érdekel, hogy ki, mit gondol rólad, hogy összesúgnak a hátad mögött. Mert tudni fogod, hogy tévednek, és ez elég lesz Neked. Nem bánt majd, hogy az emberek többsége nem kedvel, az őszinteségnek ára van, és Te ezt vállaltad, önként és dalolva. Eljön a nap, amikor nem érdekel majd az igaz szavak következménye, mert biztosan érzed, helyes, hogy kimondtad őket, ha fájnak is. Egy társaságban ülve is simán benyögöd azt a mondatot, amiről tudod, hogy egy pillanatra megfagyasztja majd a hangulatot. Csak azért mert igaz, csak azért, mert az a mondat a szívből jövő reakciód, csak azért, mert az a mondat Te vagy. Eljön a nap, amikor a véleményed, az igazságod mindenek felett áll majd. Csak az érdekel majd, hogy mindig minden helyzetben önmagad legyél. Lerázod magadról a társadalmi elvárásokat, a felesleges udvariaskodást, az elavult, hamis, felszínes szabályokat, amik visszafogják őszinteséged, amik arra tanítanak, inkább ne szólalj meg, ha kínos, amit mondasz! Amik falat emelnek az emberek közé, amik dobozba zárják, és amik mássá formálják őket, mint amilyenek! Egy napon csak Te leszel… Őszintén és csupaszon. És olyan igaz, olyan valós leszel, hogy mindent megváltoztatsz magad körül. Megtalálod magad a Világ kavarta káoszban. Pont Te, pont ott és pont akkor leszel, pont amikor és pont ahogyan lenned kell! A kérdések elcsitulnak, a válaszok sokasodnak. Onnantól kezdve csak önmagadnak akarsz majd megfelelni, onnantól tudod meg, milyen szabad embernek lenni. S míg talán kezdetben az emberek félreértenek és jelzőkkel illetnek, egy napon ők is rájönnek, milyen bátor, milyen emberi is az, ha valaki örökre elhajítja maszkjait… Ha valaki örökre ledobja láncait… 



2014. augusztus 4., hétfő

Partot érsz...

... nem kell, hogy megalkuvásba hajtsd magad. Tiszta Utat akkor jársz, ha Önmagad pillanatnyi állapotához hűen, a Szíved szavát követve haladsz, előre. Meg kell élned mindazt, amire fejlődésed igényt tart: máskülönben megviselne a zuhanás.
Nem kell, hogy Igennel válaszolj. Akkor sem, ha kérlek rá.
Ez az én sorsom. Az meg a Tiéd.
Egyfelé tartunk - igaz. De a Te bölcsességed is ér annyit, mint az enyém.
Itt tartunk - mögöttünk a múltunk. Liheg, csahol, ármánykodik, hogy visszafogadjuk.
A tapasztalatainkban különbözünk. Van, amit már Te tudsz - és én nem. És vannak nekem is megéléseim, amelyek Téged még nem értek utol. Ez így van rendjén. Azért találkoz(t)unk, hogy tanítsuk egymást.
Szépnek látlak, Öröknek. A Szeretetem már erről is szól: drukkolok, hogy élet-próbáid nyomán fény gyúljon a Szívedben.
Majd találkozunk egy következő állomáson, és akkor elmeséled, hogy is volt...


 Emlékszem rád.
Lelked lenyomatait magamban őrzöm, időtlen idők óta. Közünk van egymáshoz, akkor is, ha néha nem ismerjük fel.
Egyek vagyunk.

~ Cs. Szabó Virág ~

2014. július 29., kedd

Emberi kapcsolatok...

Mi, emberek, különleges energiavezetékekkel kapcsolódunk egymáshoz. Ha bennem megjelenik egy érzés egy másik emberrel kapcsolatosan, őhozzá is eljut. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Ez fordítva is igaz. Van, hogy azért jut eszembe valaki, mert szüntelen gondol rám. Ezért is lehetünk biztosak benne, ha valaki őszinte magával és biztosan tudja, hogy valaki a párja, akkor szinte kizárt, hogy ő ugyanazt ne érezné. Ugyanakkor az elképzelhető, hogy egyenlőre az egója nem engedi a szív felismeréseit. De Isten tudja a dolgát, s előbb-utóbb elvezeti őt is a megfelelő helyre. Oda, ahová tartozik. Melléd...


Vannak emberek...

Vannak emberek az életben, akiket képtelenek vagyunk elfelejteni. Emberek, akik megváltoztatták az életünket. Emberek, akik megtanítottak szeretni. Emberek, akik miatt érdemes élni. Akik mosolyt csalnak arcunkra a legkeserűbb nap után is. Ők azok, akikkel Isten megjutalmazott Bennünket, hogy csodálatossá varázsolják földi utunkat.

2014. július 1., kedd

Ne véss jeleket az útszéli fákba

„Túl a helyes és a helytelen cselekedetektől vallott gondolatokon van egy rét. Ott várok rád.”
(Rumi, szufi költő)

Minden út visz valahová, az is amelyikről azt hiszed, a semmibe tart. Az is, amelyik már nem dobban a talpad alatt. Az is, amelyiket még érzed de már nem látod, és az is, amelyiknek már a hangjait sem hallod. Talán csak a szívedben döngicsél valami ismerős dallam, miközben távolodsz és egyre messzebb hagyod a keresztutat, ahonnan elindultál.

Engedd el az utat és célba érsz. Szeresd az utat, mert akkor a lábad alá kanyarodik szelíden.

Ne háborogj, ne kérdezz, ne várj válaszokat, ne véss jeleket az útszéli fákba. Akinek dolga van veled, az jelek nélkül is rád talál, akinek nincs, az térképpel is eltéved és sosem találkoztok többé.

(Lantos Gábor fotója)

Az utakról csak annyit, hogy minden út: feladat. Megismételhetetlen és személyre szabott.

A győztes mosolyával kell végig menned az utadon, akkor is, ha közben fáj a talpad és gyakran felzokogsz. Végig kell menned félelem és aggódás nélkül, miközben tudod, hogy nincs helytelen út.

Mert nincs rossz út, csak rossz vándor. Mert minden út visz valahová, akkor is, ha a semmiből került a talpad alá, akkor is, ha le kell térned róla, hogy átadd a helyet valaki másnak.

~ Montorffy Letti ~

2014. május 31., szombat

Egyre közelebb...

"Minél közelebb jutott álmához, annál bonyolultabbnak látszott minden. Már nem volt érvényes, amit az öreg király úgy nevezett: a kezdők szerencséje. Tudta, hogy most következik számára a kitartás és a bátorság próbája a Személyes Történetéhez vezető úton. Ezért nem szabad sem sietni, sem türelmetlennek lennie. Ha meggondolatlanul cselekedne, nem venné észre a jeleket, amelyekkel az Isten kijelölte az útját. …. a jelek nyelvet alkotnak, amellyel az Isten megmutatja, mit kell tennie."

~ Paulo Coelho: Az alkimista ~

2014. május 30., péntek

Ajtók...

"Ha kinyitsz egy ajtót a jövő irányába, ne felejtsd el becsukni az ajtót a múlt irányába, különben a huzat elfújja a jelened."
 
 

2014. május 29., csütörtök

Az élet feladat vagy lehetőség?

"Többen is kérdezték mostanában, hogy az élet vajon feladat vagy lehetőség? Semmi mást nem tettem, mint belevetettem magam a szavak elemzésébe. A magyar a legősibb nyelv, magyarul bármit megérthet az ember. Lehetőség: LEHET Ő, vagyis lehet az ember Ő, tehát önmaga... Feladat: FEL-ADAT, vagyis amiben az ember feladja önmagát. Vagyis nem önmaga lesz. Szerintem kizárólag azt az embert lehet bölcsnek nevezni, aki szabad, hiszen ő megértette létezése értelmét. Akinek az élet nem feladat, hanem lehetőség. Ezek után ki minek tekinti az életét?"

~ H. Márk ~

2014. május 28., szerda

Ákos - Újrakezdhetnénk

Aki csak árad
Egyszer majd kiszárad
Tépi az élet, amíg
Végleg belefárad
És várja az éjszakát

Tükörbe nézünk
De önmagunkba soha
Mindig más a hibás
Mindig más ostoba
És féljük az éjszakát

Pedig senki se veheti el
Ami csak a miénk
Talán még újrakezdhetnénk
Itt, a szakadék peremén
Nem remél más
Csak te meg én


2014. május 27., kedd

Mire várunk?

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük. A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk, nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája. Ez itt az időnk, akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott. ... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?" 


~ Talmud ~

2014. május 26., hétfő

Veszteség...

"Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla."

~ Müller Péter ~

2014. május 25., vasárnap

Egy újabb lecke...

"Az a dolog, amit a legnehezebb megtenned, ami a legnagyobb ellenállást váltja ki belőled, egy előtted álló újabb lecke."

~ Louise L. Hay ~

2014. május 24., szombat

Álmok...

"Az éjszakák, az álmaim éppen olyan fontosak, mint az ébrenlét ideje.
Mások, ha álmot látnak, nappal próbálják megfejteni, nálam ez pont fordítva van. A sejtések, a benyomások, amelyek nappal csak be-bevillannak, éjszaka kapják meg az igazi értelmüket.
Nyitott szemmel nem mindig látok tisztán, de az éjszaka kíméletlenül lerántja a leplet a titkokról. Ébren megtéveszthető vagyok, vagy viselhetek én is álarcot, de az álmaim nem ismerik a hazugságot.
Esténként, mielőtt elalszom, gyakran így fohászkodom: add, hogy megismerjem az igazságot! Az álom olyankor kézen fog, és elvezet az Útra, az egyetlen igazra. Amely belőlem fakad és bennem ér véget.
Az álom mindent tud rólam és a világról, amelyben élek.
A vágyaimról, a félelmeimről, de a megoldásokról is – csak be kell hunynom a szemem, máris látok mindent.
Szelíden mesél minden éjszaka egy igaz mesét, ami rólam szól."


 ~ Sándor Anikó: Az ajándék - Élet az El Camino után ~

2014. május 22., csütörtök

A letört fülű bögrék lélektana...

"Ma az egészen apró dolgok fontosságáról szeretnék írni.. 

Mindez akkor jutott az eszembe, amikor behúztam egy kis táska cipzárját és a kezemben maradt a cipzár húzókája. A táska bezárva, de enélkül a húzóka nélkül többet nem lehet kinyitni szépen és intelligensen. Szétvághatom a cipzárat, szétfeszíthetem az egymásba kapaszkodó fogaskerekeket de akkor a táskát többet nem tudom használni. Persze megjavítatthatom de utána az a táska többé már nem ugyanaz, mint előtte volt. Megváltoztattam. Mégpedig erővel. Mert hiányzott az apró kis húzóka, ami egy gondatlan rántás miatt leesett a cipzárról.

Az apó dolgok fontosságának és nélkülözhetetlenségének sajátja, hogy szervesen és makacsul hozzátapad a mindennapi szokásrendszerünkhöz és észrevétlen rutinná is válik.

Gondoljunk csak a reggeli készülődésünk cselekvés sorozataira. Mennyi apróság, amelyek nélkül rosszkedvűen indulhat egy átlagos reggel.

A kedvenc, megszokott kávésbögre füle a kezedben marad,mert bár mondtad ugyan, hogy senki ne tegye bele a mosogatógépbe, mert nem ajánlott, mivel egyedi, kézzel készített darab, valaki mégis betette. Fül nélkül indul a nap,és ettől kedvetlen leszel, mert a kis bögréd már a mindennapjaid részévé vált és most, hogy letört a füle megváltozott és vele változol Te is, és ez bizony fáj. Nem nagyon de kicsit azért fáj.

A kedvenc cipődben a cipőfűző indulás előtt szakad el és nincs otthon másik. Egy pillanatra megtorpansz, pedig van másik cipőd is de közben eszedbe jut, hogy miért is nincs otthon tartalék cipőfűző ilyen esetekre. Cipőt váltasz. A másiknak pedig a csatja esik szét a kezedben.

Egy cipzár, egy fül, egy fűző, egy csatt.....egy lélek, egy vágy egy illat és szellő, egy íz. Mindegy mi és mindegy mennyire aprócska de nélküle más vagy, még a levegőt is másképpen veszed.


A kis dolgok hiánya tud a legjobban fájni. Léleknek, testnek, elmének egyaránt. Egy vasalatlan ing, egy felvarratlan gomb, egy elfeledett ünnep, egy elmaradt csók indulás előtt. Mert a lélek elkezd ilyenkor fázni. Először csak azt érzi hűvös van, aztán dideregni kezd végül remeg a hidegtől és aztán történik valami igen furcsa reakció; megszokja, hogy fázik.

Szokássá válik a hiány. Fáj, hiányzik de a lélek igen rugalmas és alkalmazkodó és az elme képes meggyőzni arról, hogy ezzel a hiánnyal is vidáman együtt lehet élni.

És azután történik valami még furcsább: elkezded szeretni a letört fülű bögrédet. És ebből a bögréből már akkor is megiszod a reggeli kávédat, ha épp elfogyott otthon a cukor vagy a tej.

Eggyé válsz, együtt lélegzel onnantól kezdve a világ valamennyi letört fülű bögréjével, és amikor a lelkedben már elfogadtad ezt az apró hiányt, a nagy, komolyabb hiányérzeteknél is elkezdesz valami hasonló praktikát alkalmazni.

Elkezdesz vegetálni, ahelyett, hogy élnél, elfogadni, ahelyett, hogy változtatnál, belenyugodni, ahelyett, hogy keresnél. És megtorpansz, amikor indulnod kellene."

~ Montorffy Letti ~

2014. május 21., szerda

Most születsz újjá!

- Sose félj attól, hogy elhagyd a kényelmi zónád!- mondta a Mester
- De ha kilépek onnan, nem tudom, mire készüljek, nem tudom, mi lesz...- válaszoltam bizonytalanul.
A Mester elmosolyodott.
- Ott kezdődik az élet, amikor nem tudod, mi lesz. Mindig érkezik válasz, csak tedd fel a kérdéseket. Ne félj kérdezni!
Szinte külön dallama volt a hangjának, amikor beszélt. Két tenyere közé fogta az arcom, gyengéden felemelte a fejem és közelebb húzott magához.
Amikor a homlokunk összeért, halkan ezt mondta.
- Ne temesd magad, most születsz újjá!

~ Montorffy Letti ~

2014. május 20., kedd

Bátorság...

Nem az a szégyen, ha megpróbálod és nem sikerül. A szégyen az, ha előtted a lehetőség, Te pedig meg sem próbálod... Gyávaság lemondani valamiről, amire tiszta szívedből vágysz! Igazi bátorság ahhoz kell, hogy adj magadnak még egy esélyt. Aztán még egyet, majd még egyet... egészen addig, amíg valóra nem váltod álmaid...

~ Csillagfényke ~


2014. május 19., hétfő

Az Élet lüktetése...

"Minden Igaz Szeretet addig tart, amíg közösen adtok és kaptok általa.
Addig épít és táplál egy kapcsolat, amíg Önmagad lehetsz benne, amíg úgy indulsz el - nap mint nap -, hogy örömmel várod a Nap kihívásait.
Amikor már nincs mit egymásnak adni, és nincs több dolgotok egymással, az érzések is átalakulnak. ... A Belső Tűz kihuny és parázs lesz belőle.
Ne láncold magadat oda, ahol már nincs Tűz, és nem érzed az Élet lüktetését."

~ Gretazus ~

2014. május 18., vasárnap

Csillagkapu...

Amikor kapunk egy lehetőséget az élettől, az sosem véletlen és mindig időben érkezik. Sokszor gondoljuk azt, hogy ez nem így van; túl korán vagy túl későn jött valami vagy valaki és meggyőzzük magunkat, hogy már nincs mit tenni. Mert, ha valamit nem akarunk megtenni, egész kifogás rendszereket gyártunk. Kivétel nélkül mindenki ezt teszi, és ha ilyet tapasztalsz másoknál, ne légy dühös, mert Te sem vagy különb. Tudod, hogy egy egyszerű kis mondattal el lehetne intézni az egészet de mégsem azt mondod, hogy én ezt nem akarom, hanem elkezded felsorolni az okokat, hogy miért nem. Azt hiszed kötelességed meggyőzni a másik embert arról, hogy a döntésed, nemcsak helyes, hanem az egyedüli helyes döntés. Mivel más döntés a jelenedben nem lehetséges. Pedig tudod, hogy lehetséges, és azt is tudod, hogy miért nem teszed meg. Számodra túl sok áldozattal és lemondással járna, és ezt nem akarod vállalni.

Nincs hited önmagadban és még nincs benne a valóságodban a változás. Nem teszed meg, mert az emberek, köztük Te is, szeretnek a lehető legjobbnak, legtisztességesebbnek látszani. Legfőképpen a saját tükrödben akarsz jónak tűnni, ahogyan más is, mert a lelkiismeret furdalásnál kegyetlenebb érzés nincsen. Fizikailag is fáj. A sok kifogás valójában önmagadnak szól, nem is a másiknak. Talán a másikat már nem érdekli, esetleg rég megbocsájtotta a gyengeségedet vagy csak hagyja, hogy a saját utadon járva fedezd fel az igazságodat.

Aki itt számít, az egyedül Te vagy. Magadat kell meggyőznöd, hogy amit teszel vagy épp nem teszel, miért jó úgy, ahogy van. Mert ha belátnád, hogy az eléd sodort lehetőség nem ígéret az élettől, amit majd, valamikor a jövőben kell megvalósítanod, hanem az életedet rejti magában, tehát most kellene elindulnod a megvalósítás felé, akkor azt is be kellene ismerned, hogy önön magad sajnálatára sokkal több időt fordítottál, mint a cselekvésre. Ezért inkább érvrendszereket gyártasz és mártírt csinálsz magadból.

A változás útján bármikor el lehet indulni. Minden pillanatban érett vagy rá de ameddig ezt nem érzed magadban, nem fogsz elkezdeni kinyílni és befogadni. Ne haragudj arra, aki nem akar vagy még nem képes együtt változni veled. A Csillagkapun úgyis csak azzal tudsz belépni, akivel szinkronban vagy. Közös küzdéssel és céllal. Közös értékrenddel. Aki a nehézségekben is Veled tart, és hűsége, hite önmagában és kettőtökben nem teher, hanem szárny.

~ Montorffy Letti ~


2014. május 17., szombat

Köze van hozzád...

"Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. Értük élünk, azokért a percekért, amikor valami megmozdul. Olyankor minden más. Nem csak elhiszed, hogy vannak csodák, hanem be is bizonyosodik, hogy léteznek. Amikor a Véletlen egyetlen pillanatban találkozik a Sorssal képes teljesen megváltoztatni és felülírni az életedet. És van, hogy a másikét is."

~ Oravecz Nóra ~

2014. május 16., péntek

Akkor vagy igazán szabad...

"Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság." 

~ Böjte Csaba ~

2014. május 12., hétfő

Áldozatszerep...


Meghatározhatjuk áldozatként önmagunkat, ám ha változni kívánunk (ami fennmaradásunk, boldogságunk hosszútávú feltétele), rá kell ébrednünk, hogy az áldozatszerep csak egy megkövesedett gondolat, amely a fejünkben született, egyfajta önvédelemként vagy kifogásként. A bűnbakkeresés felszíni stratégia, amellyel a másik emberből ideig-óráig részvét-energia talán kicsalható, ám az Univerzumot elaltatni vele nem lehet.

Bármi is történt velünk a múltban, azt energiáinkkal, gondolatainkkal vonzottuk magunkhoz. A többi ember, esemény katalizátorként, hírvivőként munkálkodott e folyamatban; a felelősség kizárólag a miénk megéléseinkért.

Lehetett gyötrelmes a gyermekkor számunkra: tévedhettek, hibázhattak velünk szemben szüleink, gyerektársaink, tanáraink - az Igazság mégiscsak az, hogy e reakciókat lelkünk követelte meg magának, tanulási lehetőségként. A kérdés nem az, hogy MI TÖRTÉNT?, hanem a HOGYAN ÉLTÉL A HELYZET HOZTA FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGGEL? Továbbpasszoltad, mint egy megfakult focilabdát, vagy szembenéztél vele, és végül belőtted a gólt: azaz hajlandó voltál tanulni és változni általa... Főnixmadárként kiemelkedni és újjászületni egy régóta hordozott, téves mintából - ez az igazi győzelem.

Nincs szerencsétlenség. Nincs pech-sorozat. Nincs áldozatszerep.
Karma van: amit korábban elkövettél, az bumerángként tér vissza hozzád, mindaddig, míg nem tanulod meg a leckét. Mondhatod, hogy gyermekként ártatlan voltál, mégis fájdalom ért - ám ez nincs így: előző életeid elkövetései ugyanúgy visszapattannak rád, előbb vagy utóbb.

Változni kell. Ez a Törvény, ez a Boldogság Kulcsa.
A Hős az, aki élete jelzéseire figyelve tudatosan halad az Útján, szüntelen alakulásban és fejlődésben. Nem az számít, hogy ki voltál, mit cselekedtél egykor, hanem, hogy kész vagy-e tanulni tévedéseidből, átalakítod-e magadban azok tanulságait belső tapasztalattá...

~ Cs. Szabó Virág ~
 

2014. május 11., vasárnap

Egy gyökérből...

"Szép ez az őszben sárguló nyár. Olyan akár a nagy szerelem, ami már elmúlt de még visszajár fájni. Tudod, hogy már ballonkabátot kellene húzni de a nap sugarai még olyan erősek, hogy lefejtik a hátadról a meleg ruhát és tavaszi lengébe öltöztetnek. Nem hiszed, hogy ez október, nem hiszed, hogy a nap úgy érint, mint nyárelőn, mert az októberek nem ilyenek és talán már hinni sem tudsz. Így vagyunk mindennel. A megszokottat azt elfogadjuk de mást, még ha jó és kivételes is, nem vállaljuk fel. Élvezni merjük, mert az látszólag nem jár felelősséggel de felvállalni nem. Ahhoz több kell. Hit magunkban, az életünkben. Hit abban, hogy bennem a szeretet olyan erős, hogy nemcsak magamat tudom vele megtartani, hanem minden mást is, amivel és akivel kapcsolatba kerülök. Ha ez nincs így, akkor visszamegyünk a rosszba is, mert az az érzés már ismerős és becsapjuk magunkat valami hamis biztonsággal. Persze nem mindenki, mert aki már ráébredt arra, hogy a szeretet a legnagyobb felelősség, az a viselkedésével sem ígér. Mert tudja, hogy ígérni nemcsak szavakkal lehet de könnyekkel, érintéssel is. Amikor belenézel valakinek a szemébe, látod, hogy az az ember, hol tart, mennyire valósult meg korábbi önmagához képest. Láthatod, hogy mennyi szorongás, félelem van még a lelkében, csak ne félj belenézni a szemébe, legyen az, akár a saját szemed is. Ígéret és remény. Mindkettő egy gyökérből nő. Nincs nagyobb felelősség annál, minthogy tudod, hogy az, amit és akit fel tudsz vállalni a családod, a barátaid és az egész világ előtt, azt valóban szereted, méltónak tartod magadat benne. Minden más érzés csak vonzalom és vágyakozás de nem szeretet. A valódi szeretetet, amit valami vagy valaki iránt érzel, úgy vállalod fel, hogy nem kérsz magadtól sem időt a gondolkodásra. Egyértelmű a döntés, még akkor is, ha meglep, akár egy váratlan szerelem vagy egy októberi nyár..."
~ Montorffy Letti ~


2014. május 5., hétfő

Outlaws Of Love

Oh, nowhere left to go
Are we getting closer? Closer?
No, all we know is "No"
Nights are getting colder, colder

Hey, tears all fall the same
We all feel the rain
We can't change...

Everywhere we go we're looking for the sun
Nowhere to grow old, we're always on the run
They say we'll rot in Hell, but I don't think we will
They've branded us enough, "Outlaws of Love".

Scars make us who we are
Hearts and homes are broken, broken
Far, we could go so far
With our minds wide open, open

Hey, tears all fall the same
We all feel the rain
We can't change...

Everywhere we go we're looking for the sun
Nowhere to grow old, we're always on the run
They say we'll rot in Hell, but I don't think we will
They've branded us enough, "Outlaws of Love".

Yeah yeeeahh mmmmmm
Ooooooooooooo...

Everywhere we go we're looking for the sun
Nowhere to grow old, we're always on the run
They say we'll rot in Hell, but I don't think we will
They've branded us enough, "Outlaws of Love".

Outlaws of Love
Outlaws of Love
Outlaws of Love
Outlaws of Love 


Pofonok...

Sok pofont kaptam már az Élettől, bántást onnan, ahonnan soha nem vártam volna, szeretet és törődést attól, akitől még csak remélni sem mertem, de ma már tudom jól, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogy megesett. Mert bár pokolian fájtak azok a pofonok és minden egyes bántás, mint egy hegyes tőr, a lelkemig hatolt, mégis megérte, mert megtanított arra, hogy ne legyenek elvárásaim senkivel szemben. Ahol elvárás van, ott csak csalódás érhet. Semmi más. Arra meg kinek van szüksége?

~ Csillagfényke ~

2014. május 2., péntek

Az élet értelme...

Az elmúlt hetek során új szakaszához ért az Életem, ugyanis megindult egy erőteljes befelé figyelés, amelynek eredményeként eléggé eltávolodtam mindenkitől. Néha úgy érzem, hogy fényévekre van tőlem mindenki, pontosabban én vagyok fényévekre tőlük. Ez persze egyáltalán nem rossz dolog, nem érzek emiatt semmiféle megbántódottságot, csupán elfogadom, hogy az Életem ezen szakaszában most kicsit 'egyedül' kell lennem... Önmagammal. Ha a munkám miatt nem lennék nethez kötve, akkor biztos, hogy pár hétig a közösségi oldalakat is mellőzném és csak olvasnék, pihennék és figyelnék befelé. Erre sajnos jelen pillanatban nincs lehetőségem, de ettől függetlenül is találok alkalmat arra, hogy elmélyülhessek a gondolataimban.

Az elmúlt időszakban sok mindent megértettem, sok mindenre lett rálátásom és egyre inkább érzem, hogy az az Út, amelyre egykoron ráléptem, bizony jó helyre vezet. Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy mindennek oka van. Vannak bizonyos dolgok az Életemben, amelyekről egyszerűen érzem, hogy úgy és ott vannak jól, ahogy és ahol vannak.

Volt olyan szakasza az Életemnek, amikor nem tudtam, hová is tartok, ám egy ideje már határozott elképzeléseim vannak arról, mit is akarok. Vannak céljaim, álmaim, amiért minden egyes reggel érdemes felkelnem, amelyek visznek előre, és amelyek a legkilátástalanabb helyzetben is képesek erőt adni a folytatáshoz. Jó tudni, hogy van miért harcolnom és még jobb érezni azt, ahogyan a Sors hozzásegít az álmaim eléréséhez. Hogy mindig küld egy lehetőséget, vagy egy barátot, aki egyetlen telefonhívásával, vagy pár soros üzenetével képes új lendületet adni.

Néha úgy érzem, túlságosan is kilógok a sorból, aztán mindig rájövök, hogy nem bennem van a hiba, hanem azokban az emberekben, akik az egész életüket leélik egy kalitkában... pedig az ajtaja nincs is bezárva. A társadalom, a mások által támasztott elvárások persze megpróbáltak engem is kalitkába zárni, de csak kitörtem onnan... egyszerűen nem bírom a bezártságot, a korlátokat... Én csak szárnyalni szeretek, egyre magasabb régiókat meghódítani, érezni, ahogy a szél simogatja a szárnyaimat. Hiszem, hogy nem azért kaptam szárnyakat, hogy a Földön járjak, hanem hogy meghódítsam a kék eget. Folyton csak feszegetem a határaimat, keresem az újabb kihívásokat, de már régóta nem másokkal versengem... Csak és kizárólag önmagam legyőzése a cél... hogy leromboljam azokat a tévhiteket, hogy vannak korlátaim.. hogy bebizonyítsam, bármire képes vagyok... és hogy mindent, amit valaha is megálmodtam, meg is tudom valósítani.



Nem egyszerű így élni, de egy idő után hozzászoksz ahhoz, hogy ne halld meg azok károgását, akik irigységből megpróbálnak visszahúzni. Nem baj, ha irigyek, ez azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálsz. Ahogy öregszem, egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Hiszen ez az én Életem, nem az övék...

Ehhez persze arra is szükség van, hogy elengedd a múlt fájó terheit és hogy mindig próbálj meg a jelenben maradni. Az emberek többsége vagy a múlton mereng, vagy a jövőről ábrándozik, csak épp azt felejtik el, hogy jövőjüket csak a jelen tettei formálják. Egyébként is teljesen felesleges a jövőt tervezgetni, mert az Élet mindig, mondom MINDIG keresztülhúzza a számításainkat. Badarság lenne azt gondolni, hogy ami most van, az lesz 1-2 év múlva, vagy akár 10-20 év múlva is. Az Élet folyamatos változás... épp úgy változik, ahogyan mi is változunk. Mondhatnám úgy is, hogy az egyetlen állandó dolog az Életben maga a Változás! Akár tudomást veszünk róla, akár nem. Ezért hát nincs más dolgunk, mint menni és mindent megtapasztalni, átélni.

Tegnap volt alkalmam beszélgetni egy kicsit Öcsémmel. Épp Franciaországban volt, várta, hogy este útnak indulhasson (kamionozik) Spanyolországba. Habár csak 3,5 év korkülönbség van közöttünk, gyerekkorunkban mégis nagyon 'távol' voltunk egymástól. Most, hogy mindketten megindultunk a spirituális fejlődés útján, egyre közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz. Ha van rá lehetőségünk, akkor sokat beszélgetünk az Élet dolgairól és bevallom őszintén, egyre többször lep meg egy-egy kijelentésével. Tegnap is volt egy pillanat, amikor konkrétan leesett az állam, hogy milyen jól is látja a dolgokat. Idézem: 

"Az ember keresi az élet értelmét, és mikor felér egy magasabb pontra, ahonnan jobban belátja a dolgokat rájön, hogy nincs is értelme semminek. Nem értelmet kell adni a dolgoknak, hanem átélni, megtapasztalni más és más nézőpontból..."

Hatalmas igazság ez, amelyet egy 27 éves fiatalember mondott ki, aki történetesen az Öcsém és akit hihetetlenül szeretek és becsülök! És akivel jövő évben, közösen végigjárjuk az El Camino-t, ugyanis tegnap kiderült, hogy nem csak én gondolkodom rajta egy ideje, hanem Ő is. Amikor ez kiderült, egyszerre kérdeztük megy egymástól: "Megyünk együtt? :)" Hát persze, hogy megyünk!

2014. április 29., kedd

Remény...

"A reményt soha nem tudod elveszíteni csak az embert, akibe vak bizalommal és édes boldogsággal belehelyezted a hited. Ezt tudnod kell ahhoz, hogy ne szakadjon ki a szíved, amikor azt gondolod, hogy a remény elpártolt és cserben hagyott. A remény nem azonos azzal az emberrel, akiben megbíztál, és azt hitted, soha nem lesz képes megbántani. A remény az egyetlen, ami mindig benned pihen. Nem tudod elveszteni. Az embereket igen de ez így van rendjén. Az élet, a maga csodás ragyogásában szüntelenül árad előre. Vegyél részt ebben az áradásban és maradj mindig derűs. Ne kapaszkodj semmibe. Aki önmagába helyezi a derűt és nem egy másik emberbe annak egy csalódás soha nem fogja az örömtől eltávolítani a szívét. Idővel már csalódni sem tud, mert belátja, hogy egyszerűen nem érdemes energiát adni semmi olyannak, ami nem támogatja a belső erejét."

~ Montorffy Letti /Csigaház / ~

2014. április 27., vasárnap

A szeretet fűszeres...

"Azok, akiknek nincs bátorságuk szeretni, végül mind elveszetté válnak és örök hiánnyal élik le az egész életüket. A gyávaságot a lélek hosszú távon sosem támogatja. Küszöbön toporogva élni és nem merni belépni, nem merni szeretni, mindennek ellent mond, ami az igazi, szabad élethez tartozik.
A szeretet fűszeres, édes gőze van és illatos. A szeretetnek nemcsak hője, hanem íze, illata is van. Néha erős, néha pikáns, néha méz sűrűségű. Ha mélyen és bátran szeretsz, olyan nem lehetséges, hogy nem érzed milyen isteni zamata van. A szeretet a lélek Mannája."

~ Montorffy Letti ~

2014. április 26., szombat

Tanulságos beszélgetés...

Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy "anya"?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg... ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!. Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle? De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el!! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret!! S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát, Szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a gyönyör kapuját!!
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!! S óvd mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG,benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad.

~ Ismeretlen szerző


Csupán tükör vagyok...

"Hogy szeretsz-e vagy utálsz, attól függ, hogy szereted-e vagy utálod-e önmagadat. Én senki nem vagyok. Csupán tükör vagyok. Én vagyok az arc a tükörben."

~ Byron Katie ~

2014. április 25., péntek

Alku önmagad ellen...

"A megalkuvásokkal az a legnagyobb baj, hogy minden egyes ember, helyzet, szerelem, barátság, kapcsolat, munka vagy bármi más, amivel hosszú távon megalkuszol, elvesz belőled valamit. Azt a részedet, ami reptetni tudna. Ami a szabadságodat, mámorodat, egyetlen igaz valódat naponta építené, támogatná. Minden megalkuvásban, szó szerint alkut kötsz magaddal. Mégpedig önmagad ellen, és ez akkor is így van, amikor különböző indokokkal és magyarázatokkal megpróbálod felmenteni magadat a saját alkud alól.
A megalkuvást soha nem szabad összetéveszteni az alkalmazkodással, a toleranciával, az önzetlenséggel vagy az érzékeny figyelemmel. A megalkuvás mindezeknek élesen ellene megy. Ebben az állapotban érzéketlen vagy magaddal és azzal szemben is, aki veled együtt részese lesz ennek a folyamatnak. Behúzod magaddal a sötétbe. Mert a megalkuvásban elfojtasz, elnyomsz magadban valamit és ez kivétel nélkül mindig feszültséget gerjeszt. Minden megalkuvás valamilyen félelemből fakad és a félelem tartja életben. A legtöbb gyereknek az tanítják, hogy a felnőtt lét már nem játék. Kötelességek és megalkuvások sorozata. Micsoda hibás szülői attitűd! Hiszen a kettő nem zárja ki egymást, mivel mindennek saját ideje, ritmusa van. Jó élet-ritmust kell örökül hagynod az utódaidnak, nem félelmet. Nem csak illemet kell tanítanod, hanem meg kell mutatnod, milyen módon tudja a saját lelkét, szellemét erőben tartani. Olyan mintát kell adnod, ami az életről szól. A valódi életről és a valódi emberről, aki nem hiba nélküli és esendő de ereje, megbocsájtása, szeretete végtelen és nem szégyenli megmutatni a gyengeségeit. Olyan életet kell élned, amiben nem kaphat helyett árulás, hazugság, színjáték. Mert nem a szomszédoknak élünk és még csak nem is a szüleinknek. Nem valakinek, hanem valamiért élünk. Miért kellene minden játékosságunkat, örömünket felnőttként felcserélni megalkuvásra és kötelességre? Nem cserélni kell. Adni. Táplálni.Hangsúlyozni azt, hogy mindenért amit tesznek és azért is, amit végül nem tesznek meg, felelősséggel tartoznak és mindezeknek következménye lesz. Amelyek felett nem illik háborogni és szenvedni. Legalábbis sokáig nem, mert a mártírlét is romboló létforma.
A kulcsszó a felelősség. A helyesen értelmezett felelősségben nem veszted el sem önmagad, sem a játékra, kompromisszumra, önzetlenségre, megbocsátásra való képességedet. Sőt képes leszel magadban és a hozzád közel állókban mindezeket a legmagasabb szintre emelni, ha megérted, hogy felelősen kell gondolkodnod, cselekedned, akkor is, ha ezzel néha megbántasz másokat vagy haragot és ellenszenvet gerjesztesz. A felelősség nem azt jelenti, hogy mindig minden emberrel és helyzettel megalkuszol az életedben. Nem azt jelenti, hogy félsz képviselni azt, amit gondolsz, érzel, amiben hiszel, nem más, a szüleid vagy a párod, hanem kizárólag te.
A felelősség sok mindent jelent, részben azt is, hogy képes vagy bátran nemet mondani a félelmeidre és a gyengeségeidre és kiállni azért, amit képviselsz. Az igazi felelősségben nincs megalkuvás. Szeretet, hit és bátorság van benne. Erő. A felelősség az erőt képviseli. Ezzel szemben az állandó megalkuvás gyengít. Rossz ritmusa van. Kibillent és távolít. Persze az is igaz, hogy nem baj, ha időnként megalkuszol, néha szükséges is de ne váljon ez szokásoddá. A személyiségedbe olvadt megalkuvás, hiteltelenné, döntésképtelenné tesz és Sorsodnak csupán elszenvedője leszel, pedig támogatója, társa is lehetnél nagyszerű Önmagadnak."

~ Montorffy Letti /Csigaház / ~


2014. április 24., csütörtök

Élni érdemes...

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."

Emberi kapcsolatok és szerelem...

"Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma - a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában - akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket. Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé." 

~ Osho


Gyönyörű hegek...

"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok embert el kell majd engednem akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elveszítek annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni hogy tovább lépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is. Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük... Gyönyörű hegek... Nélkülük üres lennék."


~ Forrás ~

2014. április 22., kedd

Mindenki halálos beteg, visszafordíthatatlanul...

Milyen furcsák vagyunk mi emberek. Ha holnap kiderülne, hogy halálos beteg vagy, nem vesztegetnéd az idődet fölösleges dolgokra, nem érdekelne, hogy mi számít jónak vagy mi számít rossznak, azt tennéd amit a szíved diktál, és a fent maradó idődet úgy eltölteni, hogy tényleg boldog legyél, mint egy kisgyerek amikor egy új játékot kap. Nem számítana se pénz, se munka, semmi ami a többi embernek fontos, csak azt tennéd, ami igazán boldoggá tesz, hiszen nem sokára úgyis vége. Egyetlen egy dolgot felejtenek el az emberek. Ez mindenkire igaz. Mindenki halálos beteg, visszafordíthatatlanul. Egyszer mindenkinek véget ér az utazása. Holnap vagy 10 év múlva, nem számít. Ezért élj, cselekedj úgy, mintha a holnap után nem lenne holnapután. Ne fertőzzenek nyomasztó gondolatok, ne tegyél olyat, ami egyáltalán nem válik hasznodra vagy nincs ínyedre. Csakis olyat tegyél, amiben örömödet leled. Olyan emberekkel vedd körbe magad, akikben örömödet leled. Ne foglalkozz semmivel, csak a szíveddel. Bármit is mondd az ész, a szíved az egyetlen őszinte dolog az életedben! Neki higgy, és kövesd ameddig véget nem ér a csodás utazásod, és akkor nem számít, hogy melyik nap lesz az utolsó.

~ S. Walter ~

2014. április 20., vasárnap

Csillagok...

Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek! 
 
 

2014. április 15., kedd

Őri István: Csillagösvény

Te gyakran jársz fönt,
az Ösvényen, a csillagok között
s ugye tudod: az űr nem sötét,
mert ha egy csillag kinyitja szemét,
s rád kacsint kedvesen,
és fényt szór szerteszét,
tündérfény vonja be az eget,
s e ragyogásban szép szemed
int a végtelennek,
a fagyos űrnek,
a félelemnek,
s a többi csillagnak,
hogy ragyogjanak,
mert te jössz
készüljenek,
utadra fény-port hintsenek,
hogy lépteid ragyogjanak,
s az árnyak messze fussanak
előled...
mert te jó vagy
s jók néha félnek,
néha bátrak,
néha kevélyek,
mert azt hiszik,
a világ is jó,
mint ők...
te jó vagy
és hiszel,
szeretsz,
emlékezel,
s közben mész az utadon,
a csillagok között,
mint egy álom-tündér.

Fogy a Hold...

Mint kődarab, mely földközelbe ért
Úgy zuhantam én is, sötéten - árván.
Száz darabra törve szerteszét,
Egy körötted rajzolt éjszínű pályán.
A szív is csak egy műszer és téved,
hogy ő maga navigál,
de gravitál csak.
Tested vérkörébe hullva elégek,
hogy végre kigyúlva,
éljek újra.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Tiszta szembogárban csepp homály,
foltos kis bánat, mit emlékül hagyott
Pár nélküled volt fázós év, de már
a szomorúságnak nem nyitok ajtót.
A világ rendje független tőlünk,
az idő is elszökne előlünk.
Csak egy marad meg, egyetlen ékszer
csak az, amit érzel, amit érzel.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Születésnap minden ébredés,
hát ne kérdezd hogy kell boldognak lenni.
Vannak erre évek, nem kevés,
mögöttünk annyi, előttünk mennyi.
Ne kérdezd majd hogyan megy dolgunk,
a holnap még mit sem tud rólunk.
Csak tedd a bort az ágy mellé, kedves,
és táncolj és nevess! Gyere szeress!

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt. (Táncolj a Holddal!)
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt. (Táncolj a Holddal!) 


2014. április 13., vasárnap

Van az az ember, aki képes megnyitni a szívedet...

"... kell lennie olyan embereknek, akik ugyanezt teszik, csak az érzéseinkkel. Felébresztenek minket, és megmutatják, hogy az élet más. Az élet több. Az élet csoda. De ahogy azt sem tudod megjósolni, hogy mikor nyílik ki egy virág, úgy azt sem tudod előre, hogy mikor érsz meg a találkozásra. Hiszen eddig is volt, hogy mások tanítottak meg érezni - szomorúságot, magányt, boldogságot, szerelmet. Kell lennie valakinek, aki ismeri őket, azokat, amiket te még mindig nem tapasztaltál olyan formában, ahogy a másik, és megmutatja neked - a csodát, a szeretetet, az elfogadást, a szerelmet, a bizalmat. Vagy tudod mit? Jöjjön, és együtt éljetek meg valami igazán újat. Bárhogy is legyen, mindig olyan jön, aki egy újabb szeletedet tárja fel előtted. Ha elfogadod. Dönthetsz úgy, hogy nem kéred, megijedsz, elfutsz, mert gyáva vagy, de attól újra meg újra ugyanazt fogod kapni egészen addig, amíg végül meg nem oldod...
Attól, hogy nem hiszel benne, még létezik - attól, hogy még nem tapasztaltad, bizony van. Van az az ember, aki képes megnyitni a szívedet, kell lennie. Csak nyitott szemmel kell járni, és néha le kell lassítani ahhoz, hogy észre is vedd a pontokat..." 

~ Oravecz Nóra ~

2014. április 11., péntek

Tanuld meg elfogadni azt a kezet, ami segíteni akar...

"Nem mondhatod, hogy képtelen vagy nélküle élni, mert nem hiszel abban, hogy ilyen létezik. .. Egészen addig, amíg ott nem áll előtted összekuszálva mindent, amiben eddig hittél. Mindent átrajzol. De tudod mit? Örülj neki. Aminek hatással kell lennie rád, hatással lesz. Legyen az egy szó, mosoly, bármi. Nem tudsz elmenni mellette, akármennyire is be akarnád csukni a szemed, vissza fog jönni újra meg újra egészen addig, amíg meg nem érted, hogy miért érkezett. Nem azért, hogy mindent tönkretegyen. Még véletlenül sem. Csak azért, hogy valami újat építsen, megerősítsen, ezért vágyod annyira. Csak azért, mert tudod, nélküle nem lennél elég erős a következő lépéshez. Tanuld meg elfogadni azt a kezet, ami segíteni akar. Megérdemled. Könnyebb lesz."

~ Oravecz Nóra ~


2014. április 6., vasárnap

Szabadnak születtem...

Egész eddigi életem során annyian próbáltak már kalitkába zárni, hogy a számát sem tudom.
Ezért van az, hogy megyek szembe mindennel és mindenkivel, aki csak próbál bezárni, vagy irányítani.
Nem tehetek mást, ez a természetem!
A véremben van a repülés és a szabadság mámorító érzéséről senki kedvéért nem vagyok hajlandó lemondani,
még akkor sem, ha ez azt eredményezi, hogy egész hátralévő életemben egyedül kell hasítanom a végtelen kék eget.
De miért ne tenném, ha egyszer szárnyakkal születtem?

Ne hidd, hogy több akarok lenni, mint ami vagyok!
De kevesebb sem annál, mint ami valójában lehetnék!
Ezért hát tovább szárnyalok...

~ Csillagf3nyke ~


2014. április 4., péntek

Minden ember okkal lép az életünkbe...

"Minden ember okkal lép az életünkbe. A kérdés csak az, hogy nyitottak leszünk-e arra, hogy ezt az okot felkutassuk, még akkor is, ha a válasz, amelyre rábukkanunk nem minden esetben az, amelyre éppen várunk. Egyes emberek úgy adnak, hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat. De mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük, amelyet késleltethetünk ugyan, de elkerülnünk nem érdemes. Légy türelmes és kitartó, járj nyitott szemmel, hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban, amely értékesebb bármely földi jónál. " 

~ Szepesi F. ~


 (Forrás)

Aminek meg kell történnie, az megtörténik

Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott legyél. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed és ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne Veled.
 
~ Forrás ~

2014. április 1., kedd

Némaság...

"Sajátos volt a némaság, a természetfölötti csönd, a szavak nélküli megértés, ami oly ritkán érinti meg az embereket: a fátyol föllebben, ismét leereszkedik, az ember nem emlékezik, mit látott, de tudja, hogy látott valamit, s hogy ettől fogva soha többé semmi nem lesz már úgy, mint annak előtte." 

 
~ Alistair MacLean ~

2014. március 30., vasárnap

Párok ereje!

Egy férfi mindenre képes.

A nő még többre.

Együtt értelmet nyernek a képességeik.

Férfi vagyok. Vállalom a kihívást. Az élet kihívásait és a saját álmaim megvalósítását is. Nem félek, nem bújok el. Nem azért, mert tökéletes vagyok, dehogy. Volt idő, amikor féltem, és olyan is volt, amikor elbújtam, megfutottam, elbuktam. Ez vele jár. Megesik mindenkivel. Most van egy álmom. Lenni valaki.

Nem a világ előtt, önmagam előtt és előtted. Fölemelem a fejemet, és hagyom, hogy fújja arcomat a szél, ahogy hasítom a levegőt. Előre kell mennem, előre akarok menni, mert itt az ideje, hogy megtegyem azokat a lépéseket, amiket már korábban is meg kellett volna tennem. Itt az idő, és nincs nagyobb erő, mint egy gondolat, aminek eljött az ideje: a saját életemet élem.

Figyelj! Ez nem azt jelenti, hogy hagyok csapot, papot. Nem azt jelenti, hogy a magam érdekét nézem, nem azt jelenti, hogy többé nem figyelek rád. Ellenkezőleg. Megteszek mindent, amitől jobb lesz az életem, az életed, az életünk. Hiszen szeretlek. És a szeretet nem egy frázis, amit gépiesen ismételgetek, ha már megtanultam kimondani. Az én szeretetem figyelmesség, gondoskodás, kedvesség, felelősségvállalás, öröm, hűség, hála, és mostantól győzelem is. Remélem, folytatni tudod a sort.


Te nő vagy, asszony vagy, kincs vagy. A férfi kincse. Minden jobb, ha mellettem vagy, ha magam mögött tudhatlak legalább. Ha tudom, hogy számítasz rá, hogy bízol bennem, hogy számon tartod, ami sikerül, és elnézed nekem, ami nem. Biztatni tudsz anélkül, hogy észrevenném, és kitárod a szíved, amikor érkezem. Tudsz figyelni rám, és eléred, hogy figyeljek rád.

Te nő vagy, asszony vagy, szép vagy. Reggel a te szépséged nyitja rá szememet a világ szépségére. Szelíd vagy, bájos, kecses és vidám. Ez mind hasznomra van.

Együtt értelmet nyernek a képességeink. Nem követelünk egymástól, egyszerűen összeadjuk, amink van. Jó nekünk együtt, együtt jó nekünk.

Áldásban járunk. Ez az ígéret.

~ Forrás ~

2014. március 27., csütörtök

Csodára várva...

“A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, sohasem jön el.”

A szenvedély energia


"Ha azt teszed, amit élvezel és mindez összhangban áll azzal, ami igaz vágyad, szenvedéllyel élsz. Nem kell, hogy a külvilág lángba boruljon, épp elég, ha belső tüzed ég. Nem éget, nem perzsel, örömöt, energiát ad. Neked. Lehet, hogy a láng másokat is megérint. Épp annyira, hogy az ő tüze is éledni kezdjen. Így is lehet élni. Tűzzel, mely nem emészt, hanem táplál. Tűzzel, melynek fényében a mindennapok nem a túlélésről, hanem a megélésről szólnak. Mert élvezem, amit és ahogyan élek."
 
 
~ Forrás ~

Benned az Angyal!


"A legerősebb kölcsönhatás nyilvánvalóan az ember, emberre gyakorolt hatása, ami felbecsülhetetlen érték. Mondok, teszek valamit és ez kivált másokból valami jót, lendületeset. Életörömöt, az igazság akarását. Persze előfordul, hogy valaki a rosszat hívja elő belőled. Nem a békességet, hanem a haragot, indulatot erősíti. Szándékosan ne keresd ennek az embernek a társaságát de ha mégis a közelében kényszerülsz lenni, akkor tudd, hogy feladatod van ezzel a rossz energiával. Valószínűleg olyan tükröt tart Neked, amelybe bele kell nézned és azon keresztül kell látnod magadat is. Aki a legrosszabb arcodat erősíti az egyszerűen nem a „Te embered”, de ettől még átmenetileg, megoldandó feladatként tartozhat hozzád. Nézz szembe vele, dolgozz vele, értékeld, aztán engedd az útjára.

A kölcsönhatás olyan erő, amelynek ember -bármennyire is szeretne -nem lehet ura. Se a jónak, se a rossznak. A teljességhez mindkettőt át kell élned, meg kell tapasztalnod. A jó kölcsönhatás lágyan csörgedező folyamként építi szellemed és tested. Ráébreszt mindarra, ami lehetsz. A legjobb képességeidet hozza ki belőled, mert folyamatosan növeli benned az erőt. Felébreszti az Angyalodat!


Ha történt már Veled hasonló, pontosan tudod, miről beszélek. Hirtelen ráébredsz arra, hogy a helyeden vagy. Otthonra leltél a másik emberben és ő is benned. Hazaérkeztetek egymás lelkében.
Ha megtaláltad őt, meglelted a tökéletes középpontodat és emberhez méltóan kezdesz el élni. Lelked egyensúlyba kerül és észreveszed, hogy gyakrabban mosolyogsz. Megváltoznak a vonzásaid, és mágnes leszel magad is. Szivárványos energiamező!"

~ Csigaház / Montorffy Letti ~

2014. március 21., péntek

Álmok nélkül nem érdemes élni...

Ő sejtette a valóságot, mégis mert álmodni! Kevés ember képes erre... 

Ayrton Senna ma lenne 54 éves...


2014. március 16., vasárnap

Itt és most...

Hiába boldog az ember, lelke legmélyének legtitkosabb zugában mégis azt a pillanatot várja, amikor ennek a megfoghatatlan csodának vége szakad... Ha pedig megkapja, amire titkon várt, és valóban véget ér boldogsága, csalódottan sóvárog elmúlt örömei forrása után. Pedig ő akarta, hiszen félt attól, hogy amiben éppen van, azt elveszíti. 

Így is lett, próbálta magához láncolni a pillanatot, pedig bármit teszünk, bárhogy próbáljuk, a pillanat akkor is pillanat marad... Nem lehet végtelen és örökkévaló, hiszen ilyen a természete. A pillanat váratlanul talál rád, majd ugyanolyan gyorsan, ahogyan megérkezett, hirtelen tova is tűnik. 

A boldogság nem egy véget nem érő állapot, hanem örömteli pillanatok végeláthatatlan gyöngysora, amelynek gyöngyszemeit Te magad fűzöd fel Életed füzérére. Csak rajtad áll, hogy a boldog pillanatok elmúlását követően szép emlékek és jó érzések maradnak benned, vagy az elvesztésük miatti keserűség, amely bemocskolja gyöngysorodat. 


 Élj hát meg minden pillanatot, mintha az lenne az utolsó és soha többé nem térne vissza. Légy boldog, hogy részese lehetsz a csodának, ha pedig véget ér a varázslat, légy hálás azért, hogy megtapasztalhattad azt. Ne kesereg a múlton! Elmúlt! Ne aggódj a jövőn! Talán sosem jön el! Csak az számít, ami ITT és MOST van és az, hogy TE mihez kezdesz a PILLANATTAL! Elsétálsz mellette, mert úgy hiszed, hogy jön majd helyette másik, vagy megéled, mert tudod, hogy minden pillanat maga a megismételhetetlen csoda...

~ Csillagfényke ~  


2014. február 18., kedd

Nem akkor kell megijedni, amikor egy nő túl sokat törődik veled...

"Nem akkor kell megijedni, amikor egy nő túl sokat törődik veled. Igen, rémisztő lehet. Kicsúszhat az irányítás a kezeid közül, mármint az érzelmeid felett... Na és aztán mi van? Nem élhetsz jégcsapként egy életen át. Elfogadhatod, vagy nem. De nincs olyan, hogy kérek is meg nem is. Jövök, ha elfogy és épp más nem adja meg, de egyébként meg magas ívben elkerülöd. A szeretet nem játék. Nem szórakozhatsz vele kényed kedve szerint. Akkor kezdhetsz el igazán aggódni, ha már magas ívről tesz rád, és még véletlenül sem közeledik. Akkor aztán kapálózhatsz, lehet, hogy késő lesz."

~ Oravecz Nóra


2014. január 20., hétfő

...nő és férfi


Mi történt velünk, férfiakkal? Miért lett ilyen átkozottul fontos a NŐ teste? Hogy születhetett meg az „ideális” méretek tébolya?
Hogy történhetett meg, hogy a fenekét, mellét, lábát, hasát bámulva próbáljuk ŐT megismerni? Miközben épp Őt nem látva, csak a testét vizslatjuk…
Az az igazság, hogy nem merünk a szemébe nézni. Félünk csendben maradni és tekintetünket az övével összefűzni. Félünk megmutatkozni s félünk megismerni. Félünk közös csendünket hallgatva, a szerelem és szeretet hullámain ringatózni.
Ezért a testét nézzük. Legalábbis úgy teszünk. Valójában azonban le van sütve a szemünk. S mint ilyen vakon bámul maga elé.
Ezért kedves férfitársam most buzdítani foglak. Emeld fel a tekinteted! Emeld fel és nézz a NŐ szemébe. Ne a szemét nézd, hanem nézz bele. Maradj csendben, szót ne szólj! Csak kapcsolódj össze vele.
Légy bátor! Kérd fel ŐT egy táncra! Mielőtt testetek eggyé válik, járjátok el a lélek táncát! Simuljatok össze, fonódjatok egymásba.
Mielőtt hozzáérsz a testéhez simogasd meg a lelkét, és hagyd, hogy Ő is megsimogassa a tiéd. Mielőtt öleled, feledkezz bele abba a ragyogó szempárba s hagyd, hogy magával sodorjon. Mielőtt elmerültök csókotok örvényében, varázsolj és varázsolódj! Mielőtt átadjátok magatokat a testi szerelemnek, buja vágyaitoknak, ragyogj és ragyogtass.
Azt kérded mi lesz, ha így teszel? Szeretnéd tudni mire is számíthatsz?
Nos, barátom akkor hazatalálsz. Nem leszel többé hontalan kósza, ki szeretet morzsákat koldulva bolyong.
Mert kinek koldulnia kell a szeretetet, az nyáron is fázik. Nincs békéje, nincs nyugalma, egyre csak fut, rohan, menekül.
A mi otthonunk NŐ – ben van. S míg haza nem találunk, nyugalmat sem lelhetünk.

~ Molnár Attila ~


2014. január 19., vasárnap

Lelked kulcsa...

"Mindenkinek van egy elrejtett kulcsa, amit ha megtalál, ki tudja nyitni a saját lelkét. Tud magával bánni, képes megoldani a gondjait, amelyek a mélyben nyomasztják. Ez valójában önmagunkra ébredést jelent. Sajnos, egyikünket sem neveltek fürkészővé, megismerővé. Mindenki csak próbálkozik, kísérletezik. Sokféle eszmény van, sokféle vallás és út. De a bölcsőnktől a sírunkig mindössze egyetlen társ jön velünk: mi magunk. Ha nem tudjuk, kik vagyunk, keserves lesz az ösvény minden állomása. Ezért mondtam, hogy magunkban kell rendet tenni." 


~ Müller Péter ~