2014. április 29., kedd

Remény...

"A reményt soha nem tudod elveszíteni csak az embert, akibe vak bizalommal és édes boldogsággal belehelyezted a hited. Ezt tudnod kell ahhoz, hogy ne szakadjon ki a szíved, amikor azt gondolod, hogy a remény elpártolt és cserben hagyott. A remény nem azonos azzal az emberrel, akiben megbíztál, és azt hitted, soha nem lesz képes megbántani. A remény az egyetlen, ami mindig benned pihen. Nem tudod elveszteni. Az embereket igen de ez így van rendjén. Az élet, a maga csodás ragyogásában szüntelenül árad előre. Vegyél részt ebben az áradásban és maradj mindig derűs. Ne kapaszkodj semmibe. Aki önmagába helyezi a derűt és nem egy másik emberbe annak egy csalódás soha nem fogja az örömtől eltávolítani a szívét. Idővel már csalódni sem tud, mert belátja, hogy egyszerűen nem érdemes energiát adni semmi olyannak, ami nem támogatja a belső erejét."

~ Montorffy Letti /Csigaház / ~

2014. április 27., vasárnap

A szeretet fűszeres...

"Azok, akiknek nincs bátorságuk szeretni, végül mind elveszetté válnak és örök hiánnyal élik le az egész életüket. A gyávaságot a lélek hosszú távon sosem támogatja. Küszöbön toporogva élni és nem merni belépni, nem merni szeretni, mindennek ellent mond, ami az igazi, szabad élethez tartozik.
A szeretet fűszeres, édes gőze van és illatos. A szeretetnek nemcsak hője, hanem íze, illata is van. Néha erős, néha pikáns, néha méz sűrűségű. Ha mélyen és bátran szeretsz, olyan nem lehetséges, hogy nem érzed milyen isteni zamata van. A szeretet a lélek Mannája."

~ Montorffy Letti ~

2014. április 26., szombat

Tanulságos beszélgetés...

Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam!
F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent.
M: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
F: Hogy érted ezt?
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy "anya"?
F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg... ilyesmi.
M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti!! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!
F: Na, de mi lett a szerelmével??
M: Megölted!
F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!!
M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez?
F: Na, de hol hibáztam, Mester?
M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!. Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!
F: De mit tegyek most Mester?
M: Figyelj, s tanulj tőle!!
F: ÉN tanuljak tőle? De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el!! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret!! S hagyd el a kifogásaid!
F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy!! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz!! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát, Szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a gyönyör kapuját!!
Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt!! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess!! S óvd mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed!! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!!
F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!

S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az! Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG,benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad.

~ Ismeretlen szerző


Csupán tükör vagyok...

"Hogy szeretsz-e vagy utálsz, attól függ, hogy szereted-e vagy utálod-e önmagadat. Én senki nem vagyok. Csupán tükör vagyok. Én vagyok az arc a tükörben."

~ Byron Katie ~

2014. április 25., péntek

Alku önmagad ellen...

"A megalkuvásokkal az a legnagyobb baj, hogy minden egyes ember, helyzet, szerelem, barátság, kapcsolat, munka vagy bármi más, amivel hosszú távon megalkuszol, elvesz belőled valamit. Azt a részedet, ami reptetni tudna. Ami a szabadságodat, mámorodat, egyetlen igaz valódat naponta építené, támogatná. Minden megalkuvásban, szó szerint alkut kötsz magaddal. Mégpedig önmagad ellen, és ez akkor is így van, amikor különböző indokokkal és magyarázatokkal megpróbálod felmenteni magadat a saját alkud alól.
A megalkuvást soha nem szabad összetéveszteni az alkalmazkodással, a toleranciával, az önzetlenséggel vagy az érzékeny figyelemmel. A megalkuvás mindezeknek élesen ellene megy. Ebben az állapotban érzéketlen vagy magaddal és azzal szemben is, aki veled együtt részese lesz ennek a folyamatnak. Behúzod magaddal a sötétbe. Mert a megalkuvásban elfojtasz, elnyomsz magadban valamit és ez kivétel nélkül mindig feszültséget gerjeszt. Minden megalkuvás valamilyen félelemből fakad és a félelem tartja életben. A legtöbb gyereknek az tanítják, hogy a felnőtt lét már nem játék. Kötelességek és megalkuvások sorozata. Micsoda hibás szülői attitűd! Hiszen a kettő nem zárja ki egymást, mivel mindennek saját ideje, ritmusa van. Jó élet-ritmust kell örökül hagynod az utódaidnak, nem félelmet. Nem csak illemet kell tanítanod, hanem meg kell mutatnod, milyen módon tudja a saját lelkét, szellemét erőben tartani. Olyan mintát kell adnod, ami az életről szól. A valódi életről és a valódi emberről, aki nem hiba nélküli és esendő de ereje, megbocsájtása, szeretete végtelen és nem szégyenli megmutatni a gyengeségeit. Olyan életet kell élned, amiben nem kaphat helyett árulás, hazugság, színjáték. Mert nem a szomszédoknak élünk és még csak nem is a szüleinknek. Nem valakinek, hanem valamiért élünk. Miért kellene minden játékosságunkat, örömünket felnőttként felcserélni megalkuvásra és kötelességre? Nem cserélni kell. Adni. Táplálni.Hangsúlyozni azt, hogy mindenért amit tesznek és azért is, amit végül nem tesznek meg, felelősséggel tartoznak és mindezeknek következménye lesz. Amelyek felett nem illik háborogni és szenvedni. Legalábbis sokáig nem, mert a mártírlét is romboló létforma.
A kulcsszó a felelősség. A helyesen értelmezett felelősségben nem veszted el sem önmagad, sem a játékra, kompromisszumra, önzetlenségre, megbocsátásra való képességedet. Sőt képes leszel magadban és a hozzád közel állókban mindezeket a legmagasabb szintre emelni, ha megérted, hogy felelősen kell gondolkodnod, cselekedned, akkor is, ha ezzel néha megbántasz másokat vagy haragot és ellenszenvet gerjesztesz. A felelősség nem azt jelenti, hogy mindig minden emberrel és helyzettel megalkuszol az életedben. Nem azt jelenti, hogy félsz képviselni azt, amit gondolsz, érzel, amiben hiszel, nem más, a szüleid vagy a párod, hanem kizárólag te.
A felelősség sok mindent jelent, részben azt is, hogy képes vagy bátran nemet mondani a félelmeidre és a gyengeségeidre és kiállni azért, amit képviselsz. Az igazi felelősségben nincs megalkuvás. Szeretet, hit és bátorság van benne. Erő. A felelősség az erőt képviseli. Ezzel szemben az állandó megalkuvás gyengít. Rossz ritmusa van. Kibillent és távolít. Persze az is igaz, hogy nem baj, ha időnként megalkuszol, néha szükséges is de ne váljon ez szokásoddá. A személyiségedbe olvadt megalkuvás, hiteltelenné, döntésképtelenné tesz és Sorsodnak csupán elszenvedője leszel, pedig támogatója, társa is lehetnél nagyszerű Önmagadnak."

~ Montorffy Letti /Csigaház / ~


2014. április 24., csütörtök

Élni érdemes...

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."

Emberi kapcsolatok és szerelem...

"Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma - a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában - akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket. Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé." 

~ Osho


Gyönyörű hegek...

"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok embert el kell majd engednem akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elveszítek annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni hogy tovább lépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is. Begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük... Gyönyörű hegek... Nélkülük üres lennék."


~ Forrás ~

2014. április 22., kedd

Mindenki halálos beteg, visszafordíthatatlanul...

Milyen furcsák vagyunk mi emberek. Ha holnap kiderülne, hogy halálos beteg vagy, nem vesztegetnéd az idődet fölösleges dolgokra, nem érdekelne, hogy mi számít jónak vagy mi számít rossznak, azt tennéd amit a szíved diktál, és a fent maradó idődet úgy eltölteni, hogy tényleg boldog legyél, mint egy kisgyerek amikor egy új játékot kap. Nem számítana se pénz, se munka, semmi ami a többi embernek fontos, csak azt tennéd, ami igazán boldoggá tesz, hiszen nem sokára úgyis vége. Egyetlen egy dolgot felejtenek el az emberek. Ez mindenkire igaz. Mindenki halálos beteg, visszafordíthatatlanul. Egyszer mindenkinek véget ér az utazása. Holnap vagy 10 év múlva, nem számít. Ezért élj, cselekedj úgy, mintha a holnap után nem lenne holnapután. Ne fertőzzenek nyomasztó gondolatok, ne tegyél olyat, ami egyáltalán nem válik hasznodra vagy nincs ínyedre. Csakis olyat tegyél, amiben örömödet leled. Olyan emberekkel vedd körbe magad, akikben örömödet leled. Ne foglalkozz semmivel, csak a szíveddel. Bármit is mondd az ész, a szíved az egyetlen őszinte dolog az életedben! Neki higgy, és kövesd ameddig véget nem ér a csodás utazásod, és akkor nem számít, hogy melyik nap lesz az utolsó.

~ S. Walter ~

2014. április 20., vasárnap

Csillagok...

Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek! 
 
 

2014. április 15., kedd

Őri István: Csillagösvény

Te gyakran jársz fönt,
az Ösvényen, a csillagok között
s ugye tudod: az űr nem sötét,
mert ha egy csillag kinyitja szemét,
s rád kacsint kedvesen,
és fényt szór szerteszét,
tündérfény vonja be az eget,
s e ragyogásban szép szemed
int a végtelennek,
a fagyos űrnek,
a félelemnek,
s a többi csillagnak,
hogy ragyogjanak,
mert te jössz
készüljenek,
utadra fény-port hintsenek,
hogy lépteid ragyogjanak,
s az árnyak messze fussanak
előled...
mert te jó vagy
s jók néha félnek,
néha bátrak,
néha kevélyek,
mert azt hiszik,
a világ is jó,
mint ők...
te jó vagy
és hiszel,
szeretsz,
emlékezel,
s közben mész az utadon,
a csillagok között,
mint egy álom-tündér.

Fogy a Hold...

Mint kődarab, mely földközelbe ért
Úgy zuhantam én is, sötéten - árván.
Száz darabra törve szerteszét,
Egy körötted rajzolt éjszínű pályán.
A szív is csak egy műszer és téved,
hogy ő maga navigál,
de gravitál csak.
Tested vérkörébe hullva elégek,
hogy végre kigyúlva,
éljek újra.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Tiszta szembogárban csepp homály,
foltos kis bánat, mit emlékül hagyott
Pár nélküled volt fázós év, de már
a szomorúságnak nem nyitok ajtót.
A világ rendje független tőlünk,
az idő is elszökne előlünk.
Csak egy marad meg, egyetlen ékszer
csak az, amit érzel, amit érzel.

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt.
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt.

Fogy a Hold, nézz rám, nézz rám,
Fogy a Hold, nézz rám, ne várj, ne várj. (2x)

Születésnap minden ébredés,
hát ne kérdezd hogy kell boldognak lenni.
Vannak erre évek, nem kevés,
mögöttünk annyi, előttünk mennyi.
Ne kérdezd majd hogyan megy dolgunk,
a holnap még mit sem tud rólunk.
Csak tedd a bort az ágy mellé, kedves,
és táncolj és nevess! Gyere szeress!

Ki a szerelemért még nem halt meg, az soha nem élt. (Táncolj a Holddal!)
Ki a csillagokért égig nem ért, az soha nem élt. (Táncolj a Holddal!) 


2014. április 13., vasárnap

Van az az ember, aki képes megnyitni a szívedet...

"... kell lennie olyan embereknek, akik ugyanezt teszik, csak az érzéseinkkel. Felébresztenek minket, és megmutatják, hogy az élet más. Az élet több. Az élet csoda. De ahogy azt sem tudod megjósolni, hogy mikor nyílik ki egy virág, úgy azt sem tudod előre, hogy mikor érsz meg a találkozásra. Hiszen eddig is volt, hogy mások tanítottak meg érezni - szomorúságot, magányt, boldogságot, szerelmet. Kell lennie valakinek, aki ismeri őket, azokat, amiket te még mindig nem tapasztaltál olyan formában, ahogy a másik, és megmutatja neked - a csodát, a szeretetet, az elfogadást, a szerelmet, a bizalmat. Vagy tudod mit? Jöjjön, és együtt éljetek meg valami igazán újat. Bárhogy is legyen, mindig olyan jön, aki egy újabb szeletedet tárja fel előtted. Ha elfogadod. Dönthetsz úgy, hogy nem kéred, megijedsz, elfutsz, mert gyáva vagy, de attól újra meg újra ugyanazt fogod kapni egészen addig, amíg végül meg nem oldod...
Attól, hogy nem hiszel benne, még létezik - attól, hogy még nem tapasztaltad, bizony van. Van az az ember, aki képes megnyitni a szívedet, kell lennie. Csak nyitott szemmel kell járni, és néha le kell lassítani ahhoz, hogy észre is vedd a pontokat..." 

~ Oravecz Nóra ~

2014. április 11., péntek

Tanuld meg elfogadni azt a kezet, ami segíteni akar...

"Nem mondhatod, hogy képtelen vagy nélküle élni, mert nem hiszel abban, hogy ilyen létezik. .. Egészen addig, amíg ott nem áll előtted összekuszálva mindent, amiben eddig hittél. Mindent átrajzol. De tudod mit? Örülj neki. Aminek hatással kell lennie rád, hatással lesz. Legyen az egy szó, mosoly, bármi. Nem tudsz elmenni mellette, akármennyire is be akarnád csukni a szemed, vissza fog jönni újra meg újra egészen addig, amíg meg nem érted, hogy miért érkezett. Nem azért, hogy mindent tönkretegyen. Még véletlenül sem. Csak azért, hogy valami újat építsen, megerősítsen, ezért vágyod annyira. Csak azért, mert tudod, nélküle nem lennél elég erős a következő lépéshez. Tanuld meg elfogadni azt a kezet, ami segíteni akar. Megérdemled. Könnyebb lesz."

~ Oravecz Nóra ~


2014. április 6., vasárnap

Szabadnak születtem...

Egész eddigi életem során annyian próbáltak már kalitkába zárni, hogy a számát sem tudom.
Ezért van az, hogy megyek szembe mindennel és mindenkivel, aki csak próbál bezárni, vagy irányítani.
Nem tehetek mást, ez a természetem!
A véremben van a repülés és a szabadság mámorító érzéséről senki kedvéért nem vagyok hajlandó lemondani,
még akkor sem, ha ez azt eredményezi, hogy egész hátralévő életemben egyedül kell hasítanom a végtelen kék eget.
De miért ne tenném, ha egyszer szárnyakkal születtem?

Ne hidd, hogy több akarok lenni, mint ami vagyok!
De kevesebb sem annál, mint ami valójában lehetnék!
Ezért hát tovább szárnyalok...

~ Csillagf3nyke ~


2014. április 4., péntek

Minden ember okkal lép az életünkbe...

"Minden ember okkal lép az életünkbe. A kérdés csak az, hogy nyitottak leszünk-e arra, hogy ezt az okot felkutassuk, még akkor is, ha a válasz, amelyre rábukkanunk nem minden esetben az, amelyre éppen várunk. Egyes emberek úgy adnak, hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat. De mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük, amelyet késleltethetünk ugyan, de elkerülnünk nem érdemes. Légy türelmes és kitartó, járj nyitott szemmel, hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban, amely értékesebb bármely földi jónál. " 

~ Szepesi F. ~


 (Forrás)

Aminek meg kell történnie, az megtörténik

Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed. Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz. Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve. Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod. A legfontosabb, hogy nyitott legyél. Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van és mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet, hogy fájni fog, de ez az életed és ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne Veled.
 
~ Forrás ~

2014. április 1., kedd

Némaság...

"Sajátos volt a némaság, a természetfölötti csönd, a szavak nélküli megértés, ami oly ritkán érinti meg az embereket: a fátyol föllebben, ismét leereszkedik, az ember nem emlékezik, mit látott, de tudja, hogy látott valamit, s hogy ettől fogva soha többé semmi nem lesz már úgy, mint annak előtte." 

 
~ Alistair MacLean ~