2014. július 29., kedd

Emberi kapcsolatok...

Mi, emberek, különleges energiavezetékekkel kapcsolódunk egymáshoz. Ha bennem megjelenik egy érzés egy másik emberrel kapcsolatosan, őhozzá is eljut. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Ez fordítva is igaz. Van, hogy azért jut eszembe valaki, mert szüntelen gondol rám. Ezért is lehetünk biztosak benne, ha valaki őszinte magával és biztosan tudja, hogy valaki a párja, akkor szinte kizárt, hogy ő ugyanazt ne érezné. Ugyanakkor az elképzelhető, hogy egyenlőre az egója nem engedi a szív felismeréseit. De Isten tudja a dolgát, s előbb-utóbb elvezeti őt is a megfelelő helyre. Oda, ahová tartozik. Melléd...


Vannak emberek...

Vannak emberek az életben, akiket képtelenek vagyunk elfelejteni. Emberek, akik megváltoztatták az életünket. Emberek, akik megtanítottak szeretni. Emberek, akik miatt érdemes élni. Akik mosolyt csalnak arcunkra a legkeserűbb nap után is. Ők azok, akikkel Isten megjutalmazott Bennünket, hogy csodálatossá varázsolják földi utunkat.

2014. július 1., kedd

Ne véss jeleket az útszéli fákba

„Túl a helyes és a helytelen cselekedetektől vallott gondolatokon van egy rét. Ott várok rád.”
(Rumi, szufi költő)

Minden út visz valahová, az is amelyikről azt hiszed, a semmibe tart. Az is, amelyik már nem dobban a talpad alatt. Az is, amelyiket még érzed de már nem látod, és az is, amelyiknek már a hangjait sem hallod. Talán csak a szívedben döngicsél valami ismerős dallam, miközben távolodsz és egyre messzebb hagyod a keresztutat, ahonnan elindultál.

Engedd el az utat és célba érsz. Szeresd az utat, mert akkor a lábad alá kanyarodik szelíden.

Ne háborogj, ne kérdezz, ne várj válaszokat, ne véss jeleket az útszéli fákba. Akinek dolga van veled, az jelek nélkül is rád talál, akinek nincs, az térképpel is eltéved és sosem találkoztok többé.

(Lantos Gábor fotója)

Az utakról csak annyit, hogy minden út: feladat. Megismételhetetlen és személyre szabott.

A győztes mosolyával kell végig menned az utadon, akkor is, ha közben fáj a talpad és gyakran felzokogsz. Végig kell menned félelem és aggódás nélkül, miközben tudod, hogy nincs helytelen út.

Mert nincs rossz út, csak rossz vándor. Mert minden út visz valahová, akkor is, ha a semmiből került a talpad alá, akkor is, ha le kell térned róla, hogy átadd a helyet valaki másnak.

~ Montorffy Letti ~