2014. augusztus 31., vasárnap

Falak...

Azzal, hogy falat húzol a szíved köré, nem véded meg magad, csak kizársz másokat, akik fontosak lehetnének.
 

2014. augusztus 27., szerda

Láthatatlan kötelékek...

"Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, ...marad valamilyen láthatatlan, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés, mely ellen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak..."

2014. augusztus 16., szombat

Dobd le láncaid!

Eljön a nap, amikor már nem akarsz megfelelni másoknak. Amikor már nem érdekel, hogy ki, mit gondol rólad, hogy összesúgnak a hátad mögött. Mert tudni fogod, hogy tévednek, és ez elég lesz Neked. Nem bánt majd, hogy az emberek többsége nem kedvel, az őszinteségnek ára van, és Te ezt vállaltad, önként és dalolva. Eljön a nap, amikor nem érdekel majd az igaz szavak következménye, mert biztosan érzed, helyes, hogy kimondtad őket, ha fájnak is. Egy társaságban ülve is simán benyögöd azt a mondatot, amiről tudod, hogy egy pillanatra megfagyasztja majd a hangulatot. Csak azért mert igaz, csak azért, mert az a mondat a szívből jövő reakciód, csak azért, mert az a mondat Te vagy. Eljön a nap, amikor a véleményed, az igazságod mindenek felett áll majd. Csak az érdekel majd, hogy mindig minden helyzetben önmagad legyél. Lerázod magadról a társadalmi elvárásokat, a felesleges udvariaskodást, az elavult, hamis, felszínes szabályokat, amik visszafogják őszinteséged, amik arra tanítanak, inkább ne szólalj meg, ha kínos, amit mondasz! Amik falat emelnek az emberek közé, amik dobozba zárják, és amik mássá formálják őket, mint amilyenek! Egy napon csak Te leszel… Őszintén és csupaszon. És olyan igaz, olyan valós leszel, hogy mindent megváltoztatsz magad körül. Megtalálod magad a Világ kavarta káoszban. Pont Te, pont ott és pont akkor leszel, pont amikor és pont ahogyan lenned kell! A kérdések elcsitulnak, a válaszok sokasodnak. Onnantól kezdve csak önmagadnak akarsz majd megfelelni, onnantól tudod meg, milyen szabad embernek lenni. S míg talán kezdetben az emberek félreértenek és jelzőkkel illetnek, egy napon ők is rájönnek, milyen bátor, milyen emberi is az, ha valaki örökre elhajítja maszkjait… Ha valaki örökre ledobja láncait… 



2014. augusztus 4., hétfő

Partot érsz...

... nem kell, hogy megalkuvásba hajtsd magad. Tiszta Utat akkor jársz, ha Önmagad pillanatnyi állapotához hűen, a Szíved szavát követve haladsz, előre. Meg kell élned mindazt, amire fejlődésed igényt tart: máskülönben megviselne a zuhanás.
Nem kell, hogy Igennel válaszolj. Akkor sem, ha kérlek rá.
Ez az én sorsom. Az meg a Tiéd.
Egyfelé tartunk - igaz. De a Te bölcsességed is ér annyit, mint az enyém.
Itt tartunk - mögöttünk a múltunk. Liheg, csahol, ármánykodik, hogy visszafogadjuk.
A tapasztalatainkban különbözünk. Van, amit már Te tudsz - és én nem. És vannak nekem is megéléseim, amelyek Téged még nem értek utol. Ez így van rendjén. Azért találkoz(t)unk, hogy tanítsuk egymást.
Szépnek látlak, Öröknek. A Szeretetem már erről is szól: drukkolok, hogy élet-próbáid nyomán fény gyúljon a Szívedben.
Majd találkozunk egy következő állomáson, és akkor elmeséled, hogy is volt...


 Emlékszem rád.
Lelked lenyomatait magamban őrzöm, időtlen idők óta. Közünk van egymáshoz, akkor is, ha néha nem ismerjük fel.
Egyek vagyunk.

~ Cs. Szabó Virág ~