2014. december 21., vasárnap

Nincsenek véletlen találkozások...

"Fogadd el: ha bárki belép az életedbe, azért van, mert valami információt hordoztok egymás számára. Dolgod van vele. Ne hadakozz, ne ellenkezz, csak figyelj! Mi a lecke a kapcsolatban, és kinek szól? Nincsenek véletlen találkozások. Minden okkal történik. Előre meghatározott, pontos és precíz terv alapján. Nincs más dolgunk, mint felismerni a tanítást."

~ Mohácsi Viktória ~


2014. december 14., vasárnap

Engedd el, s a tiéd...

"A szerelem nem térben és időben létező vonzalom. Nem birtokolni kell a másikat, a boldogsághoz nem kell feltétlenül mellette élni. A szerelem érzése megmarad. Engedd el, s a tiéd..."

2014. december 13., szombat

Mert van, aki örökké szeret...

"Az ember akit a Sors melléd rendel, sohasem akkor jön el és sohasem úgy, ahogyan várod. Lehet, hogy nehéz meglátni a benne rejlő kincset. De Ő az aki vigyáz rád... És talán Ő lesz az, aki megérinti a megérinthetetlent. Aki örökké szeret...és elenged, ha kell. Egy napon ráébredsz, hogy minden mulandó. És nincs ehhez fogható."

2014. december 12., péntek

Senki sem mondhatja meg, kit szeressek...

"Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér – ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe. Lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. A szeretetnek egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság."
~ Müller Péter ~


2014. december 6., szombat

Caramel: Végtelen

Ki az, aki tudja merre fúj a szél?
Ki az, aki tudja hol talál a holnap?
Ki lesz majd aki biztos elkisér,
Ha majd rossz napokon félelmek elrabolnak.

Nem volt még aki nem hibázta el,
Nem volt még aki semmit nem veszített.
Amit féltünk olyan könnyen illan el,
Lehet, megéget, ami tegnap felhevített.

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át,
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át,
Hittem már délibábnak a nap sugarát,
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát.
A szívedbe lát.
A szívedbe lát.
A szívedbe lát.

Ref.:
Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem
Végtelen!
Végtelen!

Körbe zárt már a végtelen sötét,
Az esti égbolt csillag tengerében.
Véget nem érő télnek hidegét,
Túléltem emléked rejtekében.

Ki az, aki tudja, hol van épp a láz,
Sokszor elhittük már játékát a fénynek.
Vakságba, vagy arany ködbe zársz,
Az érző szívek útvesztőre lépnek.

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át,
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át,
Hittem már délibábnak a nap sugarát,
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát.
A szívedbe lát.

Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem.

Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem
Végtelen!
Végtelen!
Végtelen!

Végtelen! 
 
 

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.
Nem harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak hiú szemeim,
Meghalt ifjúságom,
De Őt, a fényest, nagyszerűt
Mindörökre látom.

2014. december 5., péntek

Mi az Élet?

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...)

A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk.

Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

~ Müller Péter ~