2015. július 5., vasárnap

A világdráma titka...

"Ha lent vagy a sötét, negatív pólusban, s jól figyelsz, észreveszed, hogy ott, ahol a legsötétebb, halványan izzik egy fényes, fehér pontocska. Egy szikrányi, pozitív kis fényembrió. Ez akar megszületni, és meg is születik, egyre jobban terjed, egyre szélesedik, s amikor már minden fényben úszik s izzik, mint a napkorong: észreveszed, hogy a legvakítóbb fényözön közepén ott koromlik egy kis, sötét napfoltocska, egy negatív pont, amely most lassan tágulni kezd, s elnyeli magában a fényt. Egyetlen kicsiny fényatom kivételével, amely újra kibontja önmagát.
És ez így megy örökké.
Vagyis a Lélek kétpólusú ugyan, de mindkét pólusban benne szunnyad a másik ellentéte is.
Ezért tudnak egymásba átváltozni.
Mert amikor az Egy megszülte a Kettőt, akkor a kettőt is kettőssé tette.
Ez a világdráma titka.
Nincs olyan tisztaság, amely ne tudna a vétekről.
És nincs olyan vétek, amely ne sóvárogna a tisztaságra.
Mert egyik a másikban benne van.
Az angyal tudja az ördög titkait.
És sajnos az ördög is tudja, hogy az angyal szívében hol rejtőzik az a sötét pont, ahol megkísérthető.
Jézus legnagyobb küzdelme minden bizonnyal nem a Golgotán volt, hanem amikor a pusztában megkísértette a Sátán.
Mert a Sátán, az abszolút negativitás elve sohasem kívülről érkezik, egy másik bolygóról, vagy egy másik dimenzióból, mint valami Ufo - hanem lelkünk sötét oldala, amelyet a fény keresztjével át kell húzni, és meg kell váltani.
És azt a feladatot, amelyre nekünk, egyszerű embereknek reinkarnációk végtelen sora, bukások és küzdelmek rengeteg lehetősége van adva, Jézusnak, Isten egyszülött fiának negyven nap alatt kellett elvégeznie."

~ Müller Péter: Kígyó és kereszt ~