2015. november 7., szombat

Igazi férfi-igazi nő


Kivételesen csodálatos olyasvalakivel kapcsolódni, aki ugyanazoknak a daloknak a szövegét ismeri, amelyekét te is. Egy olyan emberre gondolok, aki ott járt velem az úton, amikor az sima volt, és akkor is, amikor göröngyös; amikor jó volt engem ismerni, és amikor jobb volt elhallgattatni; amikor úgy nevettem, mint egy bolond, és amikor úgy zokogtam, mint egy gyerek.
Ő az, aki látott engem.

Az évekig tartó kapcsolatoknak szerintem ez a legnagyobb értéke. Van valaki, aki tanúja az életednek. Nem egy légüres térben tapasztalod meg magad; van valaki más is, aki ismeri a történetedet. Épp olyan izgatott volt, mint te, amikor valami csodálatos történt veled, és soha nem szólt, hogy: „én megmondtam”, amikor olyasmit tettél, amit később megbántál. Bizalmat szavazott neked életed egy hosszabb szakaszában. Látta, hogyan változtatnak meg a kudarcaid ugyanúgy, ahogy a győzelmeid.

A hosszú távú kapcsolatok titka az, ha megengedjük a másiknak, hogy más legyen, mint amilyen tegnap volt. Szerintem a válások egyik legfőbb oka az, hogy a párok nem mindig teremtik meg önmaguk számára az érzelmi teret ahhoz, hogy az állandó és folyamatos változás megtörténhessen. Amikor az emberek azt mondják: „eltávolodtunk egymástól”, ez gyakran annak a jele, hogy amikor házasságra léptek, érzelmi megállapodásuk nem tartalmazta az alábbi záradékot: „hagyom, hogy fejlődj. Te is hagysz engem fejlődni. Tanulunk egymástól, és együtt változunk”.

Életünk közepén le kell vedlenünk régi bőrünket, hogy újat növeszthessünk. A lélek éhezik a lehetőségre, hogy kiterjeszthesse önmagát. A párok tragédiája az, ha nem tudnak eleget ahhoz, hogy tiszteletben tartsák ezt a szükségletet, és nem ismerik fel, hogy a kapcsolat megújulásának a lehetőségét is magában hordozza.

~ Marianne Williamson: A csodák kora ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése