2016. május 29., vasárnap

Álruhás angyalok...

"Ha találkozol angyalokkal – sokan élnek közöttünk emberként – onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. 
Bármilyen hivatásuk lehet. 
Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is… szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért. 
Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok már nem tudnak felülről segíteni.
Megszületnek. Magukra veszik az emberi életet, és megpróbálják ezt a tébolyult emberfajt személyes jelenlétükkel megjavítani. Sok kisgyereknél fedezhetők fel angyali intelligenciák. Ilyesmi máskor is előfordult, de soha ilyen tömegesen. Nem könnyű ezt a különbséget észrevenni, mert a picik négy – öt éves korukig mindig is hordoztak magukon angyalarcot és lényükben angyaltermészetet. De itt valami másról van szó. Egy magasabb szellemiség jelenlétéről. Nem tudom, így van-e, és azt sem, hogy egy ilyen lélektelen, elgépiesedett pokol-közegben, mint a mienk, nem vesztik-e el később angyal természetüket, s szárnyatlanul nem fulladnak-e bele abba a mocsárba, melynek megtisztítására vállalkoztak szegények."

"Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. 
Ezzel egy idő óta komolyan számolni kell.
Nem tudod, ki a gyereked, a barátod, vagy akár egy idegen, aki leül melléd a villamoson.
Lehet, hogy angyal. 
Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. A bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő mégis úgy érzi, hogy nem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az. Mindenki korrupt, ő nem. Nem becsüli le a pénz erejét, de a lelkét nem adja el. Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a "származása". 
Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. „Nem idevalók”. Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta csak hazudna, de ritkán élnek. Hozzák magukkal. Bár nem tanulták, nem is tapasztalhatták sehol - a vérükbe van írva. Tudják, hogy másokhoz  jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság, tisztességesnek kell maradni. (Hogy országunk nem omlott még összeg, csakis miattuk van.)
Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal téged - mert el kell számolnia veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha csak egyszer lát az életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked - akárcsak egy futó pillanatig."


~ Müller Péter: Örömkönyv - Várj, míg az angyalok súgnak ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése