2018. február 3., szombat

Ébredj velem!

Beléptem a sors kapuján, 
S te ott álltál némán.
Rám nézél, csendben átöleltél,
Nem szóltál és nem kérdeztél.

Olyan volt, mint egy gyönyörű álom,
Ahol lelked a tiszta vászon.
Álom, ami soha nem ér véget, 
Vászon, melyre érzésekkel festesz képet.

Az út még ismeretlen, 
Pedig mindenhol ezt kerestem.
Minden pillanatban, minden vágyban,
És most végre megtaláltam.

Örök ébrenlétre vágyom veled,
Hogy mindig lássam a szemed,
És ha mégis álomra hajtanám fejem,
Azt szeretném: Ébredj velem.

~ Pilát Gábor ~