2018. február 27., kedd

Te mit keresel egy férfiben?

Te mit keresel egy férfiben? - kérdezte a nőtől a vele szemben ülő férfi. A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt: - Tényleg tudni akarod? - Igen! - mondta a férfi. - Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitől, amit egyedül nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni. Nézd, felelősségteljes felnőtt életet élek. Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok, a gyerekeimet nevelem. Mindezt egy férfi segítsége nélkül. Így jogosan kérdezhetném: - Mit hozhatsz te az életembe? A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol. A nő ráérezve erre, elébe ment: - Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre. Vágyom a férfira, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz. Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot. Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem a lelkemet és az elmémet is. Arra az érzéki férfira, aki megérti, min megyek keresztül nőként, de elég erős ahhoz, hogy védelmezni,ápolni tudjon. Akarom a férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van. Nem a tökéletest keresem, és végképp nem azt, akivel felszínesen élünk egymás mellett. És, hogy miért nem? A válasz pofon egyszerű, mert rövid az élet.. - Sokat kérsz! - mondta a férfi. - Sokat érek! - válaszolta a nő !!

2018. február 26., hétfő

Megérkeztél!

Végre megtaláltad Őt, mégis, tudod, hogy nem állt meg az élet. Sőt: most kezdődik igazán. 
Boldog vagy, mert tudod, milyen érzés feltételek nélkül szeretni. De ez már nem az a feltétlen szeretet, amikor magadat háttérbe szorítva, szenvedve, valódi érzéseidet megtagadva beáldozod magadat, csak mert jó akarsz lenni. 
Ez a szerelem azért feltétlen, mert nem kell semmit tenned: csak szereted Őt. Mert most nem kellenek indokok, hogy miért vagy szerelmes. Nem kellenek magyarázatok, és nem kell sem bizonyíték, sem ígéret. Mert Ő tetszik. 
Csak úgy. Indok nélkül, érdek nélkül. Érzed, hogy Őt el tudod fogadni. És nem biztos, hogy ez a fű zöldebb, mint a korábbiak. Egyszerűen elfogadtad Önmagadat, és érzéseidet követi a külvilág: eléd teszi és megmutatja: ilyen érzés elfogadásban lenni. 
Ilyenkor szinte természetes, hogy a Társadra is elfogadással tekintesz. Gyönyörködsz benne. Jó érzés látni Őt, hallani a hangját, érezni az illatát. Szereted, amit mond és ahogyan mondja. Érted és érzed azt is, miért mondja, mert Te is azt érzed. 
Tudod azt is, hogy amikor megsebez, abban a Te igazságod van. Fáj, de mégis. Már hajlandó vagy megérezni ezt a fájdalmat, és hosszabb-rövidebb idő után boldog leszel, amiért így emel Téged Ő. 
Mert így vagy teljes. A hibáiddal és a leckéiddel, örökös változásoddal együtt. Mert a Lélek fejlődni jött ide. És elfogadod már Magadat, mert érzed már, mennyire szerethető tud lenni egy ember a hibáival együtt is. 
Tudod, mert Ő sem tökéletes, mégis szűnni nem akaró szeretettel szereted. 

~ Kerényi Dorka ~

2018. február 14., szerda

"Az ember csak ritkán részesül abban a szerencsében, hogy olyan rendkívüli valaki kerül az útjába, aki lénye legmélyét érinti meg, s teljesen kicseréli."

~ James Van Praagh ~



2018. február 3., szombat

Ébredj velem!

Beléptem a sors kapuján, 
S te ott álltál némán.
Rám nézél, csendben átöleltél,
Nem szóltál és nem kérdeztél.

Olyan volt, mint egy gyönyörű álom,
Ahol lelked a tiszta vászon.
Álom, ami soha nem ér véget, 
Vászon, melyre érzésekkel festesz képet.

Az út még ismeretlen, 
Pedig mindenhol ezt kerestem.
Minden pillanatban, minden vágyban,
És most végre megtaláltam.

Örök ébrenlétre vágyom veled,
Hogy mindig lássam a szemed,
És ha mégis álomra hajtanám fejem,
Azt szeretném: Ébredj velem.

~ Pilát Gábor ~